Ti hogy éltitek meg, hogy elhagytak a "barátok"?

Tudjátok azért nem csak a barátnők a hibásak. 10 éves barátnőmtől 4 hónapra szülés után megkaptam, hogy én csak tanulok míg ő anya. Tudod, hogy nem teljesen így értette, de baromira rosszul esett, pedig én soha nem szerettem volna korán szülni, szóval nem is azért.

Én túlléptem rajta azóta is szívesen találkozok vele, de eltudom képzelni hogy ezen mondjuk más egy életre megsértődik.

szegény... én legalább számítottam rá, hogy ha babázom, a barátaim kicsit hanyagolnak

lehet, hogy ilyenkor tapintatosak akarnak lenni, és nem zavarni téged, biztatnod kell őket, hogy ne féltsenek, te nem változtál meg!

amúgy, ha az összefutásnál a gyereket is vinnéd magaddal, már inkább lehet, hogy annyira akkor nem akarnak talizni... (én is ilyen voltam sajnos)

amúgy meg nyár van. 1 éve még én is alig értem rá a barátoknak, össze vissza mentem, még most is kitart a sok program okozta élmény, hogy már 3 hónapja babázom.

ne szomorkodj, lesznek anyukák, akikkel egymásra találtok, és új barátságok alakulnak ki.

ui: az én párom annyira mufurc pasi, hogy én még vele se tudok csevegni, ezért írogatok, olvasgatok itt pl. :)

Érdekes amit írsz. Én már előbb, máshogyan tapasztaltam meg ezt a dolgot. A barátnőimnek lett előbb családja, babájuk. Érthető módon nem volt már annyi idejük találkozni, bulizni főleg, közös időtöltésekre anyagilag is meggondolták. Ritkábban találkoztunk és elnéztem, hogy növekednek a csemeték, lassan visszamentek dolgozni és még kevesebb idejük maradt a kikapcsolódásra.

Most én vagyok itthon a babánkkal, a régi bulizós "haverok" végleg lemorzsolódtak, egy-két barátnő maradt meg, akik meglátogatnak vagy beülünk vhová egy rövid kávéra. Új barátokat szereztem, akikkel régen jóban voltunk, elmaradtunk egymástól, de most ők is babáznak így van közös téma, élmények, gyerekek is jól érzik magunkat együtt.