Terhesen elhagytak - 40 evesen - mi a vallalhato dontes ebben a helyzetben?

Lehet, csak megijedt?

Mi a kérdés, remélem, nem az, hogy mit tegyél a babával?

40 évesen már nincs sok időd várni egy követlező szülésre....

Viszont mindjárt lesz egy csodálatos gyermeked, akire vágytál. Örülj nek!

Ha az apukának ennyi szerepe volt az életedben, hát fogadd el, mást nem nagyon tehetsz. Az iylyen link alak úgyis elhagyott volna, 2 vagy 5 év múlva. Biztosan találsz majd párt magadnak.

Ebben a korban neked valószínű ez az utolsó esélyed hogy saját gyereked legyen - nem akarlak megbántani. Nagyon sok kérdésre kéne tudni a választ ahhoz hogy tanácsot tudjunk adni, ahhoz hogy TE dönteni tudjál. A kérdéseket biztos tudod te magad is, keresd a válaszokat és dönts.

Azért röviden elmesélem az én esetemet..30 évesek vagyunk a párommal. Első gyerekek egy trauma után fogant meg. Kiderült a párom még nem heverte ezt ki, terhességem 3. hónapjában közölte hogy már nem szerelmes belém és nem biztos az érzéseiben. Végül kitartottunk egymás mellett és megbeszéltük hogy majd a baba születése után meglátjuk hogyan alakul a sorsunk. De nagyon sok sírás és egyedül töltött éjszaka volt a hátunk mögött. 4 hónappal a baba születése után rendeződtek a dolgok. Egész egyszerűen a traumát még nem heverte ki és a babától és a felelősségtől bepánikolt. Ha még van rá lehetőség adj magatoknak esélyt, mert ha első gyerek mindkettőtöknél lehet ő is bepánikolt. Ő sem huszonéves.

Szia!

Az előttem válaszolók leírták a lényeget,ami az,hogy a Te korodban még az is megeshet,hogy ez a babuci az egyetlen lehetőséged,hogy saját gyermeked legyen. (én sem bántani szeretnélek,szülnek sokan idősebbek is,de számba kell venni ezt is) Írtad,hogy nehezen jött össze a picúr. Én a helyedben minden de minden segítséget,lehetőséget megragadnék,hogy békében fel tudd majd nevelni a gyermekedet,ez egy ajándék,és ha most nagyon nehéznek is tűnik,így egyedül,rengeteg boldogságot fog szerezni neked a gyermeked. Párod valószínűleg megrémült,hiszen terveztétek a babát. Még az is lehet,hogy meggondolja magát,azt már Neked kell mérlegelni,hogy ezek után bízol-e majd benne. 50 évesen nem nagyon hiszem,hogy neki is ugrándozni volna kedve,bár nem ismerem,és kérdésedben ilyesmire nem tértél ki. Nagyon kemény lesz végigcsinálni egyedül,hormonokkal küszködve,ez tény. De próbálj a pici kis kincsre gondolni a pocidban. Vannak olyanok,akikre számíthatsz? Barát,családtag? Most minden segítség jól jön majd Neked. Hány hetes vagy,meg szabad kérdezni? Bocsáss meg,hogy ilyen hosszan írtam,de én úgy gondolom,hogy a kisbabád legyen most a legfontosabb!! Ez egy csoda :)

35hkm

Ne aggódj, mindig lesz, aki segít.

A gyerektartást meg verd ki majd belőle, ha nem is sok, de az is számít.