Ti mennyit tudtok gyermeketekkel foglalkozni?

Abszolút megértem a problémát, én is sokszor viaskodom ezzel, hogy megfelelően tudok - e a gyerekeimmel foglalkozni, csak nálam azért is nehezített a pálya, mert 6 kisgyerekem van, akikkel egész nap egyedül vagyok,plusz a kertet, veteményt csinálom.

Én azzal szoktam lezárni magamban ezt a témát, hogy nem a mennyiség a fontos, hanem az együtt töltött idő minősége, az együtt játszott játékok, az együtt végzett foglalkozások gyerekekre gyakorolt hatása a fontos. Emellett tudom, hogy nagyon sokat adtam már nekik azzal is, hogy sok testvérük van, egész kis közösséget tudnak alkotni, sok olyan játékot tudnak játszani, mait egyke gyerekek nem.

Egy héthónapos és egy majdnem 3 éves gyerekkel vagyok itthon egész nap, egyedül. Apát reggel látjuk, és este talán. Reggel ha egyszerre kelnek, akkor elrohanunk a játszótérre, a nagy ott reggelizik. Időre haza kell érni, mert a kicsi még szopik, s most már gyümit is kap délelőtt. Úgyhogy gyümölcspép gyártás, a nagynak innivaló, tízórai. Amíg a kicsit szoptatom a nagy meséket néz a laptopon. Sajnos mással nem foglalja le magát, de ha ott ugrál mellettem, akkor a kicsi nem eszik. Amíg a kicsi alszik, addig próbálok a naggyal játszani, ha sikerül kiragadni a gép vonzásából. Vagy hagyom és gyorsan főzök (háromfélét minimum), takarítok. Ebéd közösen, nagynak mese, simogatás, kicsit szoptatom, alszik mindenki. Ideális napon:-) Nem akarom őket felébreszteni, ezért csendesen elfoglalom magam, de sokszor csak a gép előtt ülök, mert semmihez sincs kedvem, energiám, agyam. Ha felkelnek, akkor még lemegyünk a játszóra egy kicsit. Babácska fél7-7 között fürdik, aztán alszik. Ha apa nincs még otthon, akkor a fiam megint a gépet bámulja. Utálom, de nem tudok jobbat. Aztán közös vacsora, fürdés, mese, rettenetesen lassú elalvás. A fiam részéről, én előbb kidőlök. Aztán éjjel nekiállok vasalni, felmosni, összeszedni a szennyest, átgondolni a következő napot. Néha délelőtt megyünk piacra, na abban 5 évet öregszem egyszerre, vagy máshova vásárolni. Mosógép reggel indul, délután a csendben teregetem ki. Éjjel, vagy másnap vagy két nap múlva meg beszedem.

Engem az emészt fel, hogy ennyire kötött az időbeosztás, hogy egyszerre két kicsihez kell alkalmazkodni. És megy a nyavalygás, ha éppen a másik igényeit szolgálom ki előbb. Azzal biztatom magam, hogy pár hónap múlva könnyebb lesz. És hogy jön egy jótündér, aki kitakarít. És a fiam valami csoda folytán szobatiszta lesz, és még nagyobb csoda folytán évközben beveszik oviba...

Most mondjuk náthásak (légkondis üzlet, juhéé), így egész nap a dögmeleg lakásban megyünk egymás agyára.

Az én fiam 20 hónapos, de heti rendszerességgel be kell járni a munkahelyemre 1-2 órára. Saját vállalkozásom van, emberekkel, muszáj bemennem!

Bár mondjuk ez tényleg csak heti 1-2 óra, mert a többit tudom itthonról intézni, amikor alszik.

Emellett nyilván nekem is van a háztartás, a főzés stb. Sőt, én "rossz" anya vagyok, mert heti kétszer edzeni is eljárok, ami másfél óra, addig mamizik a pici.

Én sem vagyok egész nap vele, ami szerintem nem is baj. Én eleve próbáltam úgy csinálni,hogy egyedül is el tudjon játszani, ne kelljen állandóan szórakoztatni. Persze nem azt jelenti,hogy együtt nem játszunk, ő dehogynem. De ha mondjuk főznöm kell, akkor leültetem magam mellé a konyhában és simán eljátszik egyedül is egy darabig. 4-kor ér haza az apja, akkor viszont már csak ők vannak. Addigra igyekszem mindent befejezni, ha nem sikerül, akkor inkább másnap csinálom meg!

És őszintén megmondom,hogy akármennyire is szeretem a gyerekem, nem tudnék egész nap kisautót tologatni, meg énekelni stb. Egyszerűen nem vagyok ilyen!