Hogy tegyam túl magam a mai hülyeségemen?

tanultál az esetből, ennyi...

majd elfelejted, most nem tudsz mást csinálni

ne foglalkoztassona dolog annyira, van ilyen

Velem is előfordult, hogy rossz passzban voltam és sajnos így reagáltam le a gyerek hisztijét. Nem vagyok rá büszke. :-(

Azóta a fiam már 20 éves is elmúlott, de a mai napig nem bocsátottam meg magamnak.

Az idő azonban feledtette velem, csak olyankor jut eszembe ha ilyen, vagy hasonló esetről olvasok.

Te is így leszel vele. Most még gyötör a bűntudat, mert friss benned a dolog.

Viszont jó tanulópénz volt, hogy talán többet nem fog előfordulni.

Ha az vígasztal, akkor a kisfiadban biztosan nem hagyott életre szóló nyomot, és tuti nem fog emlékezni rá, ez csak Neked lesz mindig is fájó pont.

De hidd el ez a mostani nagy-nagy lelkiismeretfurdalás idővel átalakul. Akkor is elfogod ítélni magad a tettedért, de nem lesz meghatározó része a gondolataidnak.

Talán annyit tehetsz, hogy most megfogadod, soha többé nem fogsz dühből kezet emelni a kisfiadra.

Persze lesznek majd olyan esetek, amikor "a gyermeki értetlenség" ellen nem tudsz mást tenni, és kénytelen leszel oda legyinteni egyet a popsijára. De abban nincs is semmi rossz, ha az nem okoz túlzott fájdalmat, és kizárólag nevelő szándékú.

És aki most azt mondja, hogy egy gyereket soha nem szabad megütni, és Ő soha nem fogja. Neki azt üzenem, hogy anno én is ezt mondtam.

Aki pedig mindezt múlt időben mondja, tehát, hogy: "Ő bizony soha nem ütött rá a gyermekére" - nos Ő valószínű, hogy a nagyon ritka kivételnek tekintheti önmagát.