Tényleg annyire nem élvezik a mai anyukák a babázást/gyereknevelést?

Szia!Nálam ez nem egészen így működik. Szerintem két különböző kérdést tettél fel: az egyik hogy miért nem élvezik az anyukák a babázást, a másik hogy miért nem szülnek még egyet?

7 hónapos a lányom de nem akarok még egyet szülni. Nem azért mert rossz volt szülni, én is úgy gondolom hogy a világ legcsodálatosabb dolga.

Élvezem hogy itthon vagyok a lányommal és láthatom ahogy fejlődik, a kacaját, a kis gügyögését hallhatom. Ezek csodálatos dolgok és ki is kell élvezni minden pillanatát, de igenis van amikor fáradt az ember és nem megy úgy. Aztán ez elmúlik és megint rózsaszín lesz minden.

Imádom hogy anya lehetek, pedig 23 évesen szültem és tényleg ez az egyik legszebb része az életünknek.

Talán azért is van ez amit írtál mert nagyon kitolódik a szülés ideje és sokszor azt érzem hogy a társadalom nyomást gyakorol a nőkre hogy mindenképpen szülni kell.

Én úgy vagyok vele, hogy nem igazán adok hangot az érzelmeimnek, ez rám és a családomra tartozik. Attól, hogy valaki nem beszél róla, még lehet boldog.

De van aki tényleg nem élvezi az egészet, lehet sokaknak csak becsúszik a baba és még nem elég érettek lelkileg a dologra.

Örülj neki ha te boldog vagy, mással ne is foglalkozz.

3 hetes a kisbabam,nagyon vartam mar!

Mas az eletem...nem alszom,nem jarok mar helyekre,mint elotte...stb...de nagyon orulok,mert mindent o erte teszek.

28 evesen szultem es mar tervezem gondolatban a kovetkezot. :)

A nők biológiailag erre van programozva. Az aki nem örül a gyerekének szerintem tuti nem normális. Persze vannak nehézségek a gyereknevelésben, de ettől még szerintem boldogság egy kisgyerek.

Nekem 6 hónapos a babám, voltak gondjaim fáradékonyság, szoptatási gondok... de bármi is volt mindig kárpótolt az ahogy a gyerekem rámnéz, mosolyog, átkarolja a nyakam.. stb. Most is néha dög fáradt vagyok, és tudnék aludni naphosszat, de nem izgat, inkább nézem ahogy a kis golyóm alszik, mint egy kisangyal. Ha valakit ez nem tölt el boldogsággal, az menjen orvoshoz.

Én azért nem látom ilyen sötéten a helyzetet. Szerintem szó nincs arról, hogy az anyukák nem élvezik az itthon töltött időt meg a babázást. Szerintem ezt mindenki élvezi, csak nem beszélnek ilyenről az emberek. Én imádom a lányomat és a vele töltött minden egyes percet, de ha végre alkalmam nyílik beszélgetni én sem arról szoktam diskurálni az ismerősökkel, hogy mennyire szeretek itthon lenni, meg mennyire szeretek babázni. Én örülök, hogy ha végre szót válthatok valakivel és akkor nem kell végre csak a gyerekről beszélni, persze elkerülhetetlen, hogy szóba kerüljenek, de azért én szeretek másról beszélni, ha alkalmam adódik rá. De szerintem ezt jópár otthon töltött hónap után Te is tapasztalni fogod, hogy ha nincs kihez szólnod naphosszat, bizony egy idő után jó pár szót váltani valakivel, aki nem gyerek és nem gyerek témában és valószínű, Te sem azt fogod taglani, hogy hűű de jó itthon lenni és hűű de élvezem, és hűű de imádom, meg hűű de édes és jöhet a következő stb. Én inkább kerülöm ezt a témát. Főleg, mert a sírba visznek a mikor jön a kistesó és hasonló témájú kérdésekkel. Ez csak rám és a férjemre tartozik.

Szóval szerintem szó sincs itt arról, hogy nem szeretnek otthon lenni az anyukák.