Kinek mennyi és milyen segítsége van gyereknevelésben? (apuka, nagyszülő) Nagyon pici gyereknél (2 hó)

Hát nekem nem sok segítségem volt, és ez még most is igaz.

Szülés után egy hétig volt itt édesanyám, mert nagyon féltem a kezdetektől. Vidékiek a nagyszülők mint, 250 km a távolság. Szóval heti, napi szinten semmi segítségem. Havonta egyszer hétvégére megyünk hozzájuk, az pedig csak kellemese együttlét, semmi egyéb.

A férjem 6 hónapos koráig szinte semmit nem nagyon mert kezdeni a lányunkkal, néha felvette, de ennyi. Párszor megpróbálta cumisüvegből megetetni, de mivel félrenyelt, és ezért nagyon megijedt, mondta, hogy nem szeretné többet etetni. Játszani egyáltalán nem játszott vele, kb 10 hónapos koráig. Most 15 hónapos a lányunk, talán most már jobban elvannak együtt, de nem ül le vele játszani most sem, csak ha odamegy hozzá a lányom, akkor birkóznak, megszeretgeti, ennyi. Meg este, miután megfürdetem ő van ott vele, amíg előkészítek mindent a lefekvéshez, de akkor sem mindig játszik vele, van, hogy telefonál.

Az egyetlen segítség, amit megtett, hogy kb 10 hónapos koráig inkább ő főzött, de emellett mindent én csinálok itthon, mosás, takarítás, teregetés, vasalás, nah meg a lányommal kapcsolatban minden. 10 hónapos korától kezdtem ismét én főzni, addig csak a lányomnak főztem külön, de 10 hónaposan már olyan kajákat főztem, amit a lányom is ehet, így ezt már én akartam csinálni. Úgyhogy most még kevesebbet segít, hetente-kéthetente főz még meg egyszer, ha úgy alakul, emellett még olyasmiket csinál meg, amikor kell, mint pl. bútorok összeszerelése, javítási munkák.

Egyébként hivatali munkaidőben dolgozik, reggel 8- fél 5-ig, néha persze becsúszik egy kis túlóra...

Úgyhogy neked jóval több segítséged van, mint nekem!

Nekem 3 gyerekem van 3,5 éves, 2 éves, és a kicsi 7 hetes. Na ez már kicsit izgalmasabb, de nem panaszkodom. A férjem reggeltől estig dolgozik, és rengeteg külföldi tárgyalása van. Ha itthon van, és a gyerekek is ébren vannak, akkor tud foglalkozni velük, de nem várom el tőle, hogy még a házimunkába is besegítsen. Értünk dolgozik.

Anyukámék havonta, két havonta egy hétvégére elviszik a nagyobbakat, ennyi a segítségem.

Szemléletet kellene váltanod, mert bizony ez a pár év erről szól, és békésebb, ha nem veszekedéssel töltitek. Egyébként pedig szerintem visszasírjuk még ezt az időszakot.:)

19-essel maximálisan egyetértek. Amit még hozzátennék: nincs két egyforma baba, sem háztartás. Miért kell ítélkezni? Miért nem lehet csak a kérdésre válaszolni? Nem az a célja az oldalnak szerintem, hogy egymás felett ítélkezzünk, egymást sértegessük.

Tapasztalatcsere céljából inkább...

Válaszolva a kérdésedre: nagyszülöi segítségem nagyon kevés van, párom viszont szívesen foglalkozik 4 hónapos lányunkkal. A baba is imádja.

Párom fürdeti, pelenkázza, játszanak, altatja. Van hogy többet, van hogy kevebbet.

A babát közösen vállaltuk, közösen is gondozzuk, persze a nagyobb része az enyém, mert ö dolgozik.

Néhány válaszolónak üzenem, aki szerint a gyerekkel lenni nem munka: akkor az apukának kikapcsolódás munka után a gyerekkel törödni, nem?

Nem volt segítségünk. Apuka reggel elment, és este 8-kor hazaért a munkából. Így rám maradt minden. Hétvégére kaptunk kaját a nagyszülőktől. Kb. ennyi volt a segítség, és néha 1-1 órát vigyáztak a gyerekre.

Szerintem segít a párod, írtad hogy kitereget, ház körül megcsinál néhány dolgot stb. Nálunk apa kb 4-szer fürdetett, meg 2-szer pelenkázott összesen (nem bánom, jobban szeretem én csinálni)- jó persze altatott meg büfiztetett néha. Tudom, hogy sok meló egy pici baba, de néha csak tedd le, hadd foglalja el magát. Így a nyakadra fog nőni. Ha pedig így sem boldogulsz, beszéljétek meg a pároddal, hogy napi 1 óra gyerekfelügyeletért cserébe nem fog ott lebzselni az anyós. Mindenki jól jár.

Utolsóval egyetértek!

Egyébént meg ne mondjátok már, hogy ha a férj még takarít is, ház körül tesz-vesz stb. akkor olyan rettenetesen sok munka maradna. Hacsak nem száz szobás kastélyban él, nem kéne belerokkanni a házimunkába. Ha napi két órát plusz mondjuk fél óra főzést számolunk, akkor valószínűleg minden rendben van otthon. Ennyi melóba tán nem kell belehalni, egy kisbaba is szokott néha aludni és egy kéthónapos csecsemőt még szórakoztatni se kell. Az enyémek szerettek sokat ölben lenni, mindig fel is vettem őket, aztán remekül megnéztem mondjuk egy filmet vagy hozzáfogtam olvasni az ölemben édesen pihenő kisbabával. Lehet menni is mindenfelé egy ilyen pici babával, ugyanis semmi nyűg nincs vele, akárhol alszik, még nem kell utána rohangálni, nincs könnyebb, mint egy kisbabával lenni itthon. Tudom miről beszélek, nekem három van. Az első gyerekem születése utáni első hat hónap szanatórium volt, kockásra pihenhettem magam ha ahhoz volt kedvem, órákat csatangoltam babakocsival és a barátnőmmel, akinek szintén kisbabája volt. Még több gyerekkel se túl problémás az élet, egyel pedig valóságos nyaralás.