Kinek mennyi és milyen segítsége van gyereknevelésben? (apuka, nagyszülő) Nagyon pici gyereknél (2 hó)

9es vagyok. A férjem nem tud öltöztetni, pelenkázni, etetni testi hibájából adódóan. Szóval ez van! Én annak örültem, hogy velem foglalkozik, és fel tudtam töltődni. Elsírhattam neki, ha fáradt voltam, álomba simogatott, ilyenek.

Nagyszülők 130km-re tőlünk laknak, szóval én is egyedül láttam el a picit.

Majd megszakad, alig él???

"Rabszolgaság"??

HAHAHAHAHA!!!! Úgy, hogy az anyja is mindig ott van? (Mert gondolom nem keveset, ha már a férjet zavarja!)

És nem arról van szó, hogy a férj a seggét vakarja, mert segít, csak neki mégtöbb segítség kell, és még még mégtöbb, nehogy már foglalkozni kelljen a gyerekkel!

A francnak vállal gyereket az ilyen gyenge idegzetű ember? Akinek "az agya lemerül a gőgicséléstől"?

Ez az anyaság!

Nekem a férjem segített amennyit tudott. Amúgy két kisgyerekkel vagyok itthon. Nagyon ritka a nagyszülői segítség, mert nem akarom, hogy az anyós nagyon belefolyjon az életünkbe. Nem kell ítélkezni, meg van a nyomós okom, hogy miért nem akarom, hogy a férjem anyja sokat segítsen. Mindegy, nem panaszkodom, amikor szültem két gyereket, akkor tudtam mit vállalok.

A férjem keresi a pénzt, dolgozik szorgalmasan, nincsenek felé különös elvárásaim azon felül, hogy játszon néha a gyerekekkel. Legyünk reálisak, mi ezért kapjuk a gyedet. Néha nehéz, de próbáld meg megoldani, mert nem mindig lesz nagyszülő, hogy segítsen, és ha sokat szekálod apukát, akkor leléphet. Sajnos ez utóbbira hajlamosak a férfiak nyomás hatására.

Az meg, hogy másoknál mennyit segít a férj, hát arra ne adj. Amúgy meg messziről jött ember azt mondd amit akar.

Csinálj programokat barátnőiddel, lehet sétálni a babával is. Baba mama klub, úszás, legyél kreatív.

férjem értünk jött a kórházban, hazavitt minket, adott egy egy puszit és ment dolgozni...

hát ennyi volt a segítség :D

tényleg sokat dolgozik, H-Sz-ig késő estig.

anyósék és szüleim egyszer jöttek át 2 órára, egyszerre, hogy megnézzék az unokájukat, de segíteni nem segítettek a gyerek 2 éves koráig semmit.

addig a nap 24 órában együtt voltunk a fiammal. engem nem fárasztott, főleg mikor pici volt, rengeteget aludt, addig meg tudtam csinálni mindent, mikor ébren volt, vele foglalkoztam.

most már 3,5 éves, dolgozom, így anyós szokott segíteni, muszáj, mert mert nem mindig végzek a munkával ovi zárásig, akkor ugrasztjuk őt.

apukámnál néha ott szokott aludni, akkor is dolgozom :)

na meg most már a férjem is kiveszi a részét a háztartásból, ő takarít, én főzök, mosok, vasalok, rendet csinálok esténként.

mikor pici volt a fiunk akkor nem is vártam meg a háztartással míg hazaér, én tényleg nem éreztem úgy, hogy nem fér bele az időmbe. az hiányzott, hogy néha egyedül menjek mondjuk boltba, de nem volt rá lehetőség így megoldottam azt is

Azért az túlzás, ahogy itt pár jóindulatú mártíranyu nekiesett a Kérdezőnek. Szerintem sincs olyan sok oka panaszkodni, de azért nem kell az életetek összes keserűségét rázúdítani, nem Ő tehet róla, hogy senki nem segít nektek.

Mi az, hogy magának szülte a gyereket? Ekkora baromságot is régen hallottam. Normális ember nem magának szül, hanem a párjának és magának.

Aki pedig azt írta, hogy a gőgicséléstől csak az ideggyenge emberek agya merül le, az vagy nem volt még huzamosabb ideig gyerek közelében vagy egyszerűen szeret nagyokat mondani.