Mit csináltok amikor már régóta sír a baba és majd fel robbantok mert nem jöttök rá hogy mi a baja, semmi nem jó neki stb?

Az utóbbi kép napban délután 4körül elkezdett sírni a kisfiam (9 hetes), persze az elején nem esek már kétségbe, ránézek az órára, oké, kajaidőig még van vissza. Akkor nézzük a pelust, kínáljuk meg teával, nem kell neki, oké, ringassuk kicsit, nem jó, toljuk babakocsiba, nem jó, rázom a popsiját (ez mindig bejön)-nem jó, oké akkor egye fene készítem a kaját, hátha most annyira éhes hogy korábban enne mint adott idő, kaja nem kell neki... pedig úgy sír mint amikor rettenetesen éhes... Csak üvölt és üvölt, semmi nem kell neki, semmi nem tetszik neki, és 1 óra után már majd szét robban a fejem, szét ved az ideg, hogy most még mit kéne kipróbálnom, mi a baja... Másfél óra után fogom a gyereket, berakom a babakocsiba, rácsukom a szobaajtót és kimegyek a konyhába... nézegetem a tányérokat hogy huuuu de földhöz csapnék most valamit... 10-15 percig kint kell ülnöm mert úgy érzem hogy felrobbanok.... Utána persze lelkiismeret furdalásom van hogy magára hagytam az üvöltő gyereket, de egyszerűen másfél óra után már nem bírom idegekkel...

Ti mit csináltok ilyen üvöltős esetben amikor hiába csinálsz bármit semmi nem jó neki, talán ő maga sem tudja hogy mi a baja.

15 perc után ha bemegyek, újra nekiállok lenyugtatni és még kb fél óra mire elcsendesül és bealszik....

Soha nem bántottam, soha nem is bántanám, de 1 óra után már annyira befeszülök hogy legszívesebben kiraknám az udvarra hogy egy picit csönd legyen... :) Inkább kimegyek a konyhába egy kicsit mert annak sincs értelme hogy ott üvöltök a gyereknek, hogy Mond már meg mi a bajod..... :S