Ti nem éreztetek sosem ilyet?

Mennyi idős a babátok?

Sztem a legtöbb kapcsolat átesik ezen. Nekünk sem fényes amióta a baba megvan, mondjuk az én férjem, nem piszkál olyannal, hogy mit csináltam meg és mit nem, de nekem sem segít semmiben, magam vagyok. Én mondjuk kitaláltam azt, hogy tudjak pihenni legalább egyszer, hogy a szombat éjszakákat a páromra hárítom, és készségesen bevállalja. Igaz, nekem nem kell szoptatnom, mert csak 3 hónapig szopott azóta tápszeres, úgyhogy legalább ennyiben kiveszi a részét, és én legalább alszom egy héten egyszer egy jót. Próbáld meg te is, hátha rá tudod venni, persze csak ha tápszeres a baba. Tudom nem egyszerű, és nagyon sokan bele sem gondolunk abba, hogy milyen a szülés után mert úszunk a mámorban, hogy babánk lesz, de aztán jön a mélymerülés, amikor szembesülsz a tényekkel. Idővel jobb lesz, csak próbáld kicsit pozitívabban felfogni a férjeddel sztem meg beszéld ezt meg, hogy nem arra van szükséged, hogy piszkáljon hanem hogy melletted álljon. Remélem, hogy javul majd a szitu. Sok erőt és kitartást, lesz még jobb is. :)

4-es vagyok. Még valami, a férjnek kell lennie olyan értelmesnek és inteligensnek, hogy nem várja el még azt is a feleségétől, hogy az ő kénye kedvére tegyen. Van mi nekünk nőknek elég bajunk, ott a baba, a háztartás, a fáradtság és miegymás. Persze kell tudni tartani az aranyközéputat, hogy azért ő is érezze azt, hogy van és szereted, de ne várja el. Nem vagy hibás semmiben, ne érezd ezt!!! Nem neked kell változtatni!

Meg kellene találni valamiféle középutat. Azért ennyire nem lehet elhanyagolni egy férjet! Az én babám is rossz alvó volt 8 hónaposan, de megelégeltem a sok éjszakai cicit és 8 hósan leszoktattam az éjszakai ciciről. Tudtam aludni, kevesebb volt a szopi, a libidóm gyönyörűen megugrott. Azóta alszik éjjel. Néhány éjjel keményebb volt, de megérte. Nekem is Ő a legfontosabb, de szeretem a férjem is. Mondjuk nekem sose szólna be, hogy miért nincs felmosva. Azt, hogy vigye le a gyereket, arra te is megkérheted, ha magától nem viszi. Ezt kommunikácinak hívják. Szerintem kezdjétek el, mert, ha csak hallgattok, magatokba fojtotok alapvető dolgokat annak jó vége nem lesz. Azon ne lepődj meg, hogy jól esne neki, ha este odabújnál hozzá! Örülj neki, hogy egészséges férfi! Nagyon sok olyan sztorit hallok, hogy csinos nőkkel nem fekszik le a férjük, szóval döbbenet! Magától nem fog javulni semmi, csak, ha teszel érte! Szerintem kapd össze magad egy kicsit, és vedd észre, hogy házasságban élsz, a férjed a férjed nem csak "donor". Ha bevonod a dolgokba őt is, lehet jól is esne neki. A szex meg neked is jót tenne lelkileg is! Fel a fejjel! Szerintem ezeket a problémákat könnyen meg lehet oldani kis akarással és odafigyeléssel!

Szerintem mindkettőtöknek megértőnek kell lennetek. Te fogadd el, hogy ő dolgozik, hogy legyen miből megélnetek és a házimunkában nem segít annyit mint korábban, mert te mégiscsak otthon vagy. Ő meg fogadja el, hogy kisgyermekkel nem mindig könnyű, és van hogy jobban kimerül az ember mintha dolgozna. Ha a kisfiad átalussza az éjszakát akkor azért sokat fog javulni a helyzet. Viszont addig is figyelni kell arra, hogy ez a helyzet ne menjen a házasságotok rovására. Én is megkaptam már a férjemtől, hogy szalad a konyha, rosszul esett, de igazat adtam neki, mert úgy gondolom, hogy a gyerek mellett ez is a feladataim közé tartozik. Ha pedig azt szeretnéd, hogy a férjed segítsen és menjen el a gyerekkel sétálni akkor kérd meg, mert maguktól ritkán ajánlják fel. Egy 1 éves Balázs anyukája:)

Szia! Én teljesen megértelek téged, hogy most kevesebb idő jut a férjedre! Ezt neki is meg kell értenie, hiszen az ember nem tud egyszerre mindenben helyt állni. Nem várhatja el tőled, hogy ugorj, ahogy kiejti a száján, hogy takaríts. Neki sem esik le a gyűrű az ujjáról, ha besegít a babában meg a takarításban. Én úgy csinálom, hogy először a babámat teszem mindig rendbe, ha van időm utána, akkor takarítók, ha nincs, akkor marad későbbre. Párom ugyan nem dörgöli az orrom alá, hogy miért nem csináltam meg ezt meg azt, de azért ő is el vár dolgokat, amiket nem tudok mindig teljesíteni, mert az ember nem marad egész nap fitt, pláne nem este. Ő sem segít nagyon sokat a babában, az viszont segítség, hogy amikor takarítok, akkor vele van, hogy ne keljen állandóan közben berohangálnom.

Nálunk is hasonló a helyzet. Enyém is 8 hónapos már. Mindent én csinálok, mondjuk nem kéri rajtam számon, hogy miért nincs pl felmosva. Viszont esténként már néha kibukok, és példákkal alátámasztva mondom, hogy látod, ha ezt most megcsináltad volna, kicsit leülhettem volna pihenni és akkor este sem lennék annyira hulla. Egy csomó ilyet mutatok neki, hogy ha ezt nem nekem kellett volna (pl babának kaját melegíteni, cumisüvegeket elmostni -babával kapcsolatos közös dolgok), akkor bizony lenne este energiám rá is! Ha szeretne bármit is, akkor "tegyen érte", kicsit foglalkozzon ő is a gyerekkel, vagy a dolgaival! Ilyenkor egy-egy dolgot megcsinál és csendben várja este a jutalmát :D

szia, nálunk is volt egy kis feszülés az elején, viszont én totál megértettem a férjemet. Őket nem készíti fel senki, hogy mi vár rájuk. Az ő lelki világukkal nem nagyon törődnek. Persze, hogy frusztráltak lesznek, és persze, hogy a másikon vezetik le a feszültséget. Szerencsére az én férjem elég hamar átesett a nehezén, pár napig tartott az egész, azóta magától főz, foglalkozik a gyerekkel, pelenkáz, stb., ha úgy látja, én már nem bírom. Ehhez kellett az ő saját belátása, de az is, hogy sokat beszélgessünk a témáról, valamint az is, hogy én se piszkáljam őt.. Kölcsönös megértés kell, nem a másikra mutogatni.