Nehéz dolog gyereket nevelni?

Hát, én kb. azt tapasztalom, amit előre elképzeltem. Szerencsére nyugis, vigyori lányom van, de azért egész nap lótok futok a nyomába (10 hónapos). Amit nem egészen így képzeltem, az az éjjeli 8-10-szeri felkelés.. :( Ettől kivagyok. Ezt leszámítva nagyon élvezem :)

Vannak bene szakaszok amikor könnyebb meg amikor nehezebb. Amitől én nagyon féltem a terhességem alatt az az, hogy előjönnek-e az anyai ösztöneim és ha a baba sir vagy valami baja van, fogom-e tudni mi a teendő. És furcsa, de idővel magától előjött, ezt sehol nem lehet tanulni az ember idővel megérzi mire van szüksége a babának. Amig nem jöttem rá mikor miért sir na az volt a nehéz.

Nekem a lelkiismeret furdaláson nehéz úrrá lennem. Értem ezalatt azt, hogy vannak helyzetek, amikor úgy alakul, hogy nem tudok mit kezdeni a síró gyermekemmel, semmi nem jó Neki, és ilyenkor úgy érzem, hogy szörnyű anya vagyok, mert nem tudom az élete minden pillanatában elégedetté, boldoggá tenni. Persze, tudom, hogy ez hülyeség, és az Én kislányom szerencsére a kifejezetten "jó sorsú" gyerekek közé tartozik, de az érzéseimet nem tudom megerőszakolni. Nem mondanám, hogy nehéz, egyszerűen át kell alakítani ügyesen az életedet, egy idő után már rutinból megy. Én egyetlen dolgot érzek nehéznek, a tehetetlenséget, amikor beteg, vagy egyszerűen csak olyanja van, hogy sír, rosszkedvű stb., szerintem ez a legrosszabb érzés a világon, ha csak egy pillanat is van olyan, amikor nem érzi jól magát, nem boldog/elégedett, és nem tudsz mit tenni hirtelen, illetve bármit csinálsz, semmi nem jó. Én csak ezt érzem nehéznek, a saját rossz érzéseim miatt.

Nehéz dolog. Én 29 vagyok, 2. babámat várom. Másfelől szép dolog. Sosem voltam bulizós tini de örülök hogy csak most vállaltam. Anyu 16 évesen szült és minden kimaradt az életéből. Mindennek megvan a maga ideje. Ez egy életre szóló felelősség. Innét már nem rólad szól minden és félre tenni sem lehet ha épp unod a banánt.

nekünk még csak egy fél éves babánk van, de álom. sokkal egyszerűbb, és jobb, mint hittem volna. lehet, hogy szerencsések vagyunk. én a kezdetektől nagyokat alszom (és ő is, egyben 12 órát:)), megyünk nyaralni visszük magunkkal, szinte sose sír, nagyon jó baba, mindenki a csodájára jár. azt hiszem, szerencsések vagyunk, bár próbálok következetes is lenni. hogy később mi lesz? nem tudom, biztos lesznek nehezebb időszakok, de ha az alaptermészete ilyen marad a kislányunknak, akkor biztos mindent meg fogunk tudni oldani. :)

Az első vagyok. Az első 6 hónapban nálunk is sok-sok átaludt éjszaka volt. Aztán jöttek a fogak... azóta rémálom majdnem minden éjszakánk... De kibírjuk :)

Én speciel mindkettőnk éjszakáját sajnálom, persze az övét jobban. Kár, hogy nem tudom átvenni tőle a fájdalmat. :( Az enyémmel (én éjszakámmal) az a gond, hogy másnap olyan vagyok, mint a mosottxar, és egész délelőtt nincs sok kedvem vidámkodni.. :(( Ezt a gyerek is észreveszi. Ezért ez oda-vissza játszik. Ha neki rossz, akkor nekem is, és ha nekem rossz, akkor neki is.