Hogy lehetne ezt túlélni?

Én visszaszólnék akkor is ha megsértődnek. Ne gondolják már, hogy normális csokival meg szeméttel teletömni a gyereket. Ha ezen megsértődnek akkor idióták, bocs.

Vegyenek neki inkább játékokat, vagy ruhákat. Megőrülök attól a magyar mentalitástól amúgy is, hogy a "család" együtt csak zabálni tud. Az emberek 80%-ának más program sem jut eszébe, csak az, ha összejövetel van akkor zabálás van. Kérd meg, hogy menjetek inkább az állatkertbe, játszóházakba stb, fizessék be a gyereket, úgy kényeztessék. Hátha sikerül kompromisszumot kötni velük.

Én azt szoktam mondani, hogy a gyermekeimnek én vagyok az anyja, az én szabályaim, olyanok mind a szentírás. Egyébként mindenképpen légy kedvesen határozott, leginkább ha az étkezésről és a kicsi kialakított napirendjéről van szó. Biztosan mindenki érdeklődve várja a családban az új családtagot, de neked kell a helyzet magaslatán állni, és tényleg megtalálni a középutat. A kéretlen tanácsokat mosolyogva meghallgatod majd elereszted a füled mellett. A kicsi viselkedése pedig tükrözni fogja, hogy hogyan érzi magát, ezt kell szem előtt tartani. Ha élvezi a társaságot, vidám és mosolygós, akkor attól sem lesz semmi baja ha mindenki csak őt dajkálja majd, ha viszont szorongós és félénk, akkor mindenképpen légy neki erős és határozott támasza, mivel te, mint az édesanyja vagy az egyetlen, akire a csöppség számít, akinél mindig megnyugvást talál.

Bízz önmagadban, az ösztöneidben, légy határozott, de udvarias, és meglátod minden rendben lesz.

Ugy, hogy csak annyira kell tiszteletben tartani a "csaladi beket", amennyire ök is tiszteletben tartjak!!!

Tiszteletben tartjak az akaratodat, es hogy a gyerek szüleinek dönteset arrol, mit egyen/ehet?

Latod, en veled ellentetben inkabb mindig meghunyaszkodo tipus voltam, en most sem szolok vissza senkinek. Viszont arra, hogy "csokik és majd ők főznek neki,persze olyan dolgokat amit ő még nem eszik és nem is szabadna ennie" - nyugodt hangnemben meg szoktam kerdezni: "Rosszat akartok a gyerekemnek? Azt akarod, hogy megbetegedjen töle, barmi baja legyen?" Ertelemszerüen a legtöbben bizalmasabb viszonyban vagyunk a szüleinkkel (sajnos nem mindenkit igy neveltek, ferjem pl nem!), igy anyunak meg batrabban is megmondom, hogy "az miert jo neked, ha majd megfajdul a hasa töle, barmilyen allergiara hajlamositod ezzel?".

(Nekem több elelmiszerallergiam van, gyerekünknek is van, emiatt nem mindent ehetünk es figyelni kell, kesöbb adni ezeket az ujszülöttnek ilyen csaladokban.) Neha 1-1 ilyen megjegyzestöl radöbbennek, de ez szemelyfüggö, pl meglepetesemre 1-1 dolog eljutott anyosom tudataig, mig aposom vagy anyu gyerekesen tovabb jatszmaznak.

A masik lehetöseg, hogy rajuk hagyod, felaldozod a gyereked egeszseget, magadban bosszankodsz, de megmarad a latszolagos jo viszony, tovabbra is szepen mosolyogtok egymasra. Melyiket valasztod?

Na, jot mosolyogtam: "fizessék be a gyereket" - ugyanis ez nem jellemzö az ilyen rokonsagra am! Legalabbis a mienkre. Azt adjak, amit ÖK jonak gondolnak, nem amit en, vagy ami a gyereknek jo. (Szerintük ök jobban tudjak.) Mindegy, hogy pl sokkal olcsobban jobbat tudunk venni (Kittys polo...stb az egyszerü figuras helyett jobban tetszene neki, mi hallgatjuk ezt hetekig), ami raadasul nem fog es az ujja sem hosszu, proba utan a nadragot sem kell levagni - keretlenül elarasztanak ök husvetra, karacsonyra nyari olcso cuccok tömkelegevel. Mindegy, hogy elöre mondom, ezekböl van eleg. Hozzaadjak a szamlat, hogy meg nekünk kelljen futkozni csereberelni, ha nem passzol. Akiknek maguktol nincs hajlamuk tiszteletben tartani az evesi dolgokat, ugyanis mindenhez igy allnak.

Egyebkent mi is külföldön elünk, bar anyosomek tölünk 30 km, es a szüleimnek is elerhetö közelsegben egyetlen magyaro-i atszallassal - ehhez kepest soha, semmiben nem szamithatunk senkire. Gyerekvigyazasra es ilyenekre gondolok, csak az evi "kötelezö" 3 alkalommal jönnek 30 km-röl vendegsegbe, anyu meg termeszetesen igy sem. Kifogas mindig van. Tehat ez nem arrol szol, hogy a "gyerekert" teszik, amikor adnak valamit, ezt nem nehez eszrevenni. (Vannak, akik magukat is csak amitjak ezzel, es vannak, akik maguk is nagyon jol tudjak.)

"A kicsi viselkedése pedig tükrözni fogja, hogy hogyan érzi magát, ezt kell szem előtt tartani. Ha élvezi a társaságot, vidám és mosolygós, akkor attól sem lesz semmi baja ha mindenki csak őt dajkálja majd, ha viszont szorongós és félénk, akkor mindenképpen légy neki erős és határozott támasza"

Hat erröl van szo! Mivel nemhogy nem dajkaljak, hanem egyaltalan nem foglalkoznak vele, igy eleinte inkabb rossz erzese van a kicsinek, felenk. Hiszen sürögnek-forognak a konyhaban, majd annyi meselnivalojuk van, vagy egyszerüen semmi, de megsem foglalkoznak vele - ugyanis nem kepesek ra, es ezzel az "eröszakkal elarasztom mindennel" viselkedessel akarjak a törödest potolni, kompenzalni!! Hogyan is lehetne jo hangulata a gyereknek, amikor arrol szol a talalkozas, hogy ezt ne, azt ne, de ök jobban tudjak, ezert folyamatos vitatkozas, feszült hagulat (amikor sosem voltak meg kettesben sem vele, nem is mennek hozza...stb).

Egy idö utan, sokadik talalkozasra megszokja a gyerek öket is, a helyzetet is (nalunk kb 2 eves korara), majd kesöbb, amikor mar ki tudja fejezni magat, jelzi, hogy unatkozik...stb.

4.

Én sem hagynám!! Útálom ezt és az én szüleim szerencsére nem ilyenek, maximálisan mindent úgy csinálnak, már már kínosan, ahogy kérjük!

Szerintem is tarts egyensülyt, hogy mond el, oké, nem szeretnék Veletek összeveszni, de már az ELSŐ nap beszéljük meg kérlek, hogy ezt, és ezt és ezt, semmiképp (!!) ne adjatok, vagy csináljátok a fiammal, de mivel itthon ritkán vagyunk, Neki is legyen még szuperebb kikapcsolódás, mondjuk két naponta kaphat egy szelet csokit, vagy heti egy játékot, nem tudom. Ezek csak példák, DE azt leszögezném, hogy bármit akarnak adni, vagy csinálni Vele, először velem beszéljéjk meg, és ha valaki olyat mond Neki, h anya ezt meg ne tudja, aaaaaattól borulnék ki és azt ugye senki nem akarjaaa?? :P

Persze a saját szavaiddal mindezt, de szerintem jól mehet mindent , ha az elején, határozottan és közösen aférjeddel tiszzázzátok és szabályokat állítotok. ;)

Egy 10 hós tündérke anyukája. :)

nálunk is a férjem oldaláról vannak gondok inkább....de mi sajnos magyaro.-on élünk jó közel a családhoz és hát vannak gondok ilyen is meg olyan is....

pl anyóst vagy 3 hónapja nem láttuk nem ér szegény itt lakik 2km-re nyugdíjas....apóst(külön élnek) csak akkor látjuk ha bemegyünk hozzájuk,de őt megértem dolgozik és azért messzebb van egy kicsit persze ha akarná megoldaná

a dédi viszont mindennel tömné a gyereket,mert én kínzom nem adok neki szörpöt,csokit,kukit,teát(de sajna elrontottam,mert azt hittem majd hallgat rám és nem ad neki és persze adott eredmény a 3 éves fiam rossz evő lett na most persze ez a bajuk)

Szerintem adj nekik alternativakat, hogy mivel is lehetne "elkenyeztetni"

Pl mondhatod, h csokit meg nem ehet de magyon orulne egy ilyen vagy olyan jateknak, ruhanak stb. A rokonsag is erezze magat fontosnak, meg hogy nem akarod oket kirekeszteni a gyerek eletebol, akkor hatha beken hagynak.