Hogy lehet ezt tulelni?

Szia! A barátnőm hasonló cipőben járt. Sajnos csak ennyit tudunk mondani: KITARTÁS és minden percet használj ki, amit csak lehet, hogy aludj egy keveset.

Diétázol? Esetleg még egy gasztoenterológu segíthet...

Remélem hamarosan jobban lesztek.

Aha, voltam. Csak én fogtam és beraktam a babakocsiba és elmentem vele sétálni.

10 perc után aludt és HASON!

Mondjuk én "szerencsésebb" voltam, nekem délután fél 6- este fél 9-ig üvöltött.

Csodás volt, én voltam a világ legsz@rabb anyja. Legalábbis így éreztem magam.

Egyébként a lányod kolikás. Ez nem betegség csak ez vele jár az újszülött kórnak. Nézz utána. Sajnos ez ellen sokat nem lehet tenni!

Az enyém éjszaka nagyon ritkán sírt pedig hasfájós volt.

Éjszaka ráfektettem egy párnára hason és úgy altattam, úgy aludt hogy folyt a nyála.:)

Nappal egész nap sírt, nem aludt semmit.

Masszíroztam a hasát, emelgettem a lábait, meleg vizes ruhát raktam a pocijára.

3. hónapban mintha elvágták volna a sírást, és már az volt szokatlan.

Kitartás!!!

Ugyanígy voltam, igaz, első babával, de nálunk a tejfehérje allergia okozta ezt.(kizárólag szopizott)

Amikor elkezdtem a NULLtejdiétát, onnantól mintha elvágták volna. Ez azt jelenti, hogy semmilyen tejszármazékot tartalmazó ételt nem szabad fogyasztani.

Nálunk átütő volt. Véletlenül megettem egy kiflit (tejes kifli, a tésztában tej van, valamennyi), és pontosan 24 óra múlva pár órás üvöltés.

Amikor a tejet már kiiktattam, és mégis volt néhányszor üvöltés, akkor a fogyasztott ételekből visszakövetkeztettük, hogy a szójafehérjével ugyanez a helyzet.

Próbáld ki, veszteni nem veszíthetsz!

Nálunk ugyanez volt, csak 9-hajnal kettőig. Volt hogy én is üvöltöttem, hogy "Kuss legyen már, nem igaz hogy nem vagy álmos!!!!!" (Azóta is bánt és szégyellem csak azért írom le, hogy tudd más is van így, és iszonyatos, de elmúlik. )

Nálunk 3 hónapig tartott ez az aállapot. A végén már olyan állapotban voltam, hogy azt mondtam megértem azt aki a gyerekével a karjában kiugrik az ablakon. Annyi szerencsém volt, hogy nem voltam depis, csak nagyon fáradt, így a józan eszem megmaradt, és visszatartott a hülyeségektől, meg hogy anyukám és a férjem segítségére számíthattam.

Volt hogy fél kettő tájban már félálomban ültem az ágyon, karomban az üvöltő gyerekkel, azon aggódva hogy fel ne verje a 2,5 éves tesót, és eszembe jutott, hogyha a fejére szorítanám a párnát, csend lenne. Persze nem tettem, de szörnyű hogy eszembe jutott. Sajnos az alváshiány nagyon nehéz. De elmúlik, túl fogjátok élni. Mi is túléltük, és imádom a lányomat.

Lehet lepontozni, de én elhatároztam hogy megosztom mindenkivel aki hasonló helyzetben van, hogy én hogy éreztem, és hogy ez elmúlik, és minden ok lesz, mert nekem nagyon rossz volt, hogy mindenhonnan csak azt hallottam hogy a gyereknevelés rózsaszín köd, és gyönyör.

Ettől még szarabb anyának éreztem magam, pedig csak rettentő fáradt voltam.