Szülőként hogyan lehet túlélni egy kisbaba halálát?

Nem tudom hogy lehet túlélni, biztos iszonyat nehéz időszek elé néznek...

Nyugodtan hívd fel, beszélj Vele pár szót, szerintem jól fog esni Neki!!....Szerintem mindenképp beszélj vele, próbáld támogatni...

Persze lehet hogy nem akar majd veled túl szoros kapcsolatot, mert a kisbabád az ővére fogja emlékeztetni, de lehet épp az ellenkezője lesz....

Megkérdezhetem mi baja volt a babának?

Nekem is meghalt az első babám, három hónapos volt. Nekünk a legtöbbet a barátaink segítettek. Már aki, persze. A legjobb, ha összeszeded a bátorságodat, és felhívod, akkor is, ha leteszi, akkor is, ha sír vagy átkozódik, próbáld újra, és megint, és megint! Az én legjobb barátaim ezt csinálták. Nem mondtak "okosságokat", csak megkérdezték, miben segíthetnek. Ne félj, hogy nem tudzs okos dolgokat mondani, nem is kell.

A mi babánk novemberben halt meg, és a legjobb barátnőmék meghívtak minket a párommal syilvesytereyni. Nem mentek el buliyni, hanem négyesben (ill. az ő gyerekeik a syobában aludtak) csendben besyélgettünk. Nekünk ez mindennél többet jelentett.

Voltak olyanok is, akik felszívódtak, még a temetésre sem jöttek el. Hát, most csak azt mondom, ilyenkor dől el, ki az igazi barát. Azóta sem beszéltem velük, pedig eltelt három év.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Ezt olvasd végig, ha sírni akarsz.

Nem tudsz neki segíteni :(

Szerintem ez nagyon eltérő lehet egyénenként.

Több családot ismerek, akik veszítettek el gyermeket.

Függhet attól, hogy hányadik gyerek, van-e már egészséges gyerekük, könnyen jötte-e az a baba, vagy sokat vártak rá, lehet-e hamarosan újabb gyerekük. Mennyi idősen vesztették el (minél idősebb egy baba/gyerek, annál több élmény és emlék fűződik hozzá). Aztán kérdés, hogy hisznek-e Istenben, vagy túlvilágban, mennyire a erős a házasság/párkapcsolat, a nehézség összekovácsolja-e őket, vagy inkább széthúzza stb stb.

Biztos hogy mindig marad egy seb vagy fájdalom, de nagyon különböző, hogy hogyan jönnek ki belőle.

Szerintem az nagy kérdés, hogy milyen szintű "ismerősöd", mert ha közel áll hozzád, akkor lehetsz támasza, még úgy is, hogy Neked ott az azonos korú egészséges babád, de ha nem olyan közeli, akkor én visszavonulnék inkább.

Viszont írnék egy e-mailt vagy levelet (papírt, még jobb), hogy szívből sajnálom, ami történt, együtt érzek, és ha úgy érzi bármiben támasza lehetsz, keressen meg, Te addig is szeretettel gondolsz rájuk. Vagy valami ilyesmi. Ez jól esik, de nem tolakodó.

Utolsó előtt vagyok.

DE, tudsz segíteni! Barátok, rokonok!!! Nálületek nem lehet túlélni, de ha van néhány ember, aki kitart, és nem fut el a másik baja elől, akkor tovább lehet lépni. Nekem azóta két gyermekem született, de nem lett volna erőm tovább lépni a barátaim nélkül. Persze, nem fogjuk elfelejteni az elsőt, de nem is ez a kérdés, hanem a túlélés. Hívd fel!!