Más is nagyon kiborul, ideges lesz ha sír a babája? Mit csináljak ellene?

Szia. Nem tudom mennyi idős a babád, én háromszor borultam ki eddig a tíz hónap alatt. Az első kettő egy hónapos kora előtt volt (ordított, de nem tudtuk mitől, és semmivel nem lehetett megvígasztalni), a másik pedig kb. 8 hónapos korában (a foga miatt éjjelente többször ébred és sír). Ekkorra már én is olyan fáradt voltam, hogy az idegességtől nem tudtam vele mit kezdeni, betettem a gyerekkocsiba és reggelig tologattam. Reggelre nagyon fáradt voltam és rájöttem a titok nyitjára:

Nem szabad idegesnek lennünk. Kis drágák nem tudnak még beszélni, különben elmondanák, mi bajuk. Ki kell találgatnunk. Én mostanában már azt csinálom, mikor éjjel 5-jére is felkel, hogy felveszem, megpuszilgatom, simogatom, és visszarakom. Van, hogy ezt még többször csinálom. De nem érzi rajtam, hogy ideges vagyok, szeretettel teszem.

Egyébként az jut ilyenkor mindig eszembe, hogy pár év, és ilyen nem lesz :) Kitartás.

1. vagyok újra. :) Jaj de ismerős. Figyelj, az én kislányom kb. 5 hónapos koráig többet volt a kezemben, mint bárhol máshol. Alig tudtam lerakni, csak ölben volt jó. Egyik kezemben fogtam, másikkal főztem, porszívóztam, stb. ne tudd meg, milyen egykezes mutatványokat tudok a mai napig! :)

Aztán szép lassan, ahogy elkezdett kúszni-mászni, már nem kellettem neki annyira, most tíz hónapos, és alig van kézben. Annyira jól elvan magában, mászik, jön-megy, már feláll, szóval nem lett elkapatva, és nem kéredzkedik ölbe állandóan.

Csináld csak most azt nyugodtan, hogy vedd fel ha sír, sétálj, járkálj vele, hidd el, később sokkal nyugisabb és boldogabb baba lesz, mintha hagyod sírni.

Nem véletlenül mondják, hogy az első évben alapozzuk meg azt a kis lényt, amilyen később válik belőle (sírós, ideges, nyugis, jókedvű).

Már nem sok van hátra, kúszni mászni fog, nem lesz ennyi sírás, hidd el. :)

Nekem még csak útban a kislányom,de barátnőm mellett sokat voltam,napo szinten,sokat hallottam a lányait sírni és én úgy voltam vele,hogy amíg pici ok,addig tök természetes,hogy sír,én ezt úgy kezeltem mint amikor panaszkodik egy ember,de amikor jött a fent említett sikítós,visítós hiszti sírás akkor azt mondtam,hogy mindjárt megverem:DPersze nem tenném,de már látom előre magam,hogy ideges leszek.Mondtam is a kislányomnak,hogy legyen olyan cuki,hogy nem cseszik majd így ki a mamával:D

Nekem tuti lesznek kiborulásaim,de egyelőre nincs lelkifurkám,szerintem akkor sem lesz.Kimegyek a szobából,csapkodok egy sort,beleszippantok egy levendulás valamibe és visszamegyek mosolyogva:)

Nyugodj meg, ezen szerintem mindannyian túlesünk.

Aki azt mondja nem, az hazudik... vagy mint ahogy előttem is írt valaki... még kismama, és még csak elméletei vannak... jót mosolyogtam, mert én is ilyen voltam.

Nekem is az éjszakák a legszörnyebbek.

Fogzás előtt-alatt állunk, és iszonyúan nyűgös.

Van úgy, hogy sikítva ébred...

Gondolhatod.

Aztán meg megnyugtatom, és nem bírom visszatenni a kiságyba.

De muszáj, mert egyszer már lemászott mellőlem a nagyágyról, azóta nem engedem magam mellett aludni (előtte sem volt ez divat, csak mióta zombi üzemmódban vagyok)

Van úgy, hogy három-négy éjszakán át csak 2x1 -2x1,5 órát alszom.

Na ilyenkor napközben is ingerült vagyok, türelmetlen, ha ő is sírós, akkor meg nagyon sokat "veszekszünk" a kiscsajjal.

Aztán meg furdal a lelkem.

De hát emberek vagyunk.

Nincs mit tenni.

Attól még megpróbálok mindent jól csinálni, csak néha nagyon nehéz.