Ti hagytátok sírni a babáitokat?

Nem hagytam direkte.

Persze volt, hogy sírt, mert pisiltem stb., de direkt nem hagytam, siettem hozzá.

Az, hogy azért sír mert kézben szeretne lenni, az is egy igény részéről. Akkor is egyből felvettem, mert arra volt szüksége.

Ja, a barátnőm is hagyta, a gyereknek "semmi baja nem lett", és "meg is tanult egyedül elaludni" - amit aztán másfél évesen elfelejtett, először csak altatni kellett, de ordított, amikor rájött, hogy egyedül hagyták, most 3 éves a kisfiú, egy ágyban alszanak, nem lehet mellőle kikelni, mert ha észreveszi, sír a félelemtől.

A másodikkal már nem játszotta ezt el, mert rájött, hogy hosszú távon rosszabbul járt mindenki.

szerintem azért nem jó, ha állandóan felkapkodod, mert megszokja és tényleg nem tudod egy percre sem magára hagyni, gondolom szoktál fürdeni, enni, stb.. :)

nálunk is dilemma egyébként, de ő alapvetően nem sírós baba. már tudjuk, hogyha sír, akkor vagy bukott egyet, vagy éhes, (bár általában "percre pontosan eszik"), vagy bekakilt..

mondjuk hosszasan mi sem szoktuk sírni hagyni, mert úgy fel tudja magát hergelni, hogy csak na. :)

félek, nehogy sérvet kapjon..vagy ez hülyeség??

Aki "megtanította" a babát aludni: gratulálok, ügyes. Nem aludni tanítottad meg, hanem arra, hogy nem számíthat senkire. Ragyogó ötlet.

Egy kisbabának folyamatos testközelségre van szüksége, ösztöne ezt diktálja. Ősi ösztöne még él, s anno ha egy csecsemőt magára hagyott az anyja, az bizony nem élte túl. Így is szelektálódott az évezredek során: amelyik baba hangosan sírt, hogy vegyék észre, ott maradt, annak volt némi túlélési esélye, hiszen a közösség valamely tagja felfigyelhetett rá. Amelyik csöndben maradt, hamarosan meghalt.

Volt egyébként egy nagyon jó videó arról, hogyan érzi magát a kisbaba, ha egyedül marad, ha megtalálom, belinkelem, arról szólt, hogy anyuka válogat a supermarketban, mellette a baba a bevásárlókocsiban. Anya elfordul egy pillanatra, mire visszafordul, nincs a gyerek sehol. Az anya kétségbeesetten szólongatja - nincs válasz. Keresi, kérdezgeti az embereket, látta-e valaki, de mindenki közönyös, senki sem segít, ő pedig egyre kétségbeesettebben keresi elveszett gyermekét. Nos, valami hasonlót él át a kisbaba minden sírni hagyáskor.

Nem arról a sírni hagyásról beszélek, amikor megnyikkan a pici, te meg még a wc-n ülsz, mert onnan kiszólsz neki megnyugtató hangon és még ha sírdogál is, nem érzi úgy, hogy magára maradt, te meg hamarosan mégy hozzá. Ezzel nincs baj. De a "tanítsuk meg aludni" elv amellett, hogy baromság, egyenesen kegyetlenség.

Egyébként volt egy teszt az USA-ban, a kisbabák stresszhormonszintjét vizsgálták sírás után. Amelyik babához ment az anyukája, fölvette, stb. azoknál ez a hormonszint meredeken zuhant. A sírni hagyott, majd "magától" elaludt kisbabák stresszhormonszintje még órákkal később is nagyon magas volt, alvás közben is!

Jó hír: feltatálták a hordozókendőt - na nem most, már úgy párezer éve, csak mi helyettesítettük mindennel, mert mi modernek vagyunk. Aztán rájöttünk, hogy a spanyolviaszt már rég feltalálták, csak elő kéne venni. Hordozókendő segítségével a legnyűgösebb baba mellett is meg tudod csinálni a munkáidat, hasfájás ellen is jó szolgálatot tesz, ugyanis az anyai testmeleg, szívdobogás és bélmozgás jótékonyan hat a babáéra is. Vagyis a kezünkben minden, ami egy békés, kiegyensúlyozott kisbabasághoz és anyasághoz kell, csak használni kéne ezeket és nem mindenféle borzasztó suttogó és egyéb módszerrel elszúrni mindent, ami működik.

Komolyan nem lesz vége a vitának soha? 1-2 perc sírástól semmi baja nem lesz annak a gyereknek, ennél többet ne hagyd sírni ilyen kis korban. Később viszont azt tanácsolnám, hogy figyelj oda, miért sír, mert nagyon rafináltak tudnak lenni a babák. Nagyobb korban azért már nem kell rögtön ugrani.

Egyébként viszont én azt vallom, hogy mindenki tapasztalja ki a saját gyerekét és ne minősítse a másik nevelését, ne gratulálgasson neki, mert semmi joga hozzá.