Ti hagytátok sírni a babáitokat?

Soha ne hagyd sírni! Ilyen pici babának még nagyon kell a testközelség, szegény csak azért sír, hogy azt megkapja.

Nem kell vele járkálni vagy ilyesmi, egyszerűen fektesd magad mellé, bújjatok össze és rendben lesz a világ.

Az első gyerekemet az első nyikkanásra felvettem, a másodikat azért nem tudtam, mert ha épp a 1,5 évest pelenkáztam, akkor őt nem dobhattam el és szaladhattam a nyekergő picihez. Meg is lett az eredménye, a kicsi egy normális, átlagos gyerek lett, aki megérti hogy néha várnia kell, míg a nagyobb türelmetlen és sokszor képtelen elfogadni, hogy pár percig nem ő van a középpontban. A kapcsolatunk meg mind a kettővel szoros, tehát a kicsivel az is sérült.

Ha nem hosszú órákig hagyod bömbölni, hanem tényleg csak 2-3 percet amíg befejezed a pisilést, stb, akkor nem lesz tőle semmi baja. Beszélj hozzá közben kedvesen, megnyugtatóan.

Itt ebből megint vita lesz?

Más, ha anyuka néha 1-2 percre (pisi, v bármi ilyesmi) miatt sírni hagyja. És más, ha direkt leteszi amikor sír, mondván, hogy majd megnyugszik.

2-3 perc még semmilyen életkorban nem számít "sírni hagyás"-nak, nem hiszem el, hogy létezik olyan csecsemő, aki soha életében nem sírt ennyit magában. Úgyhogy ha így vesszük, akkor természetesen hagytam sírni, néha nekem is el kellett mennem vécére, vagy lemosni a hajamról a sampont, ilyesmi.

Ennyitől ne legyen lelkifurdalásod, ha hagynád, hogy öklendezve lilára ordítsa a fejét, az persze más lenne.