Sírni hagyni vagy nem sírni hagyni? Bővebben lent
Nem hagyom sírni. Ha sír, sírjon az ölemben.
Ettől nem lesz elkényeztetve.
3 hónapos a kiscsajom,de soha nem hagynám sírni..főként azért mert negatív példa előttem a sógornőm..ott 8 hónapos a kislány, de ő rengetegszer nem foglalkozott vele, a kislány addig üvöltött mindig,míg el ne aludt, az anyukája, meg bedugta a fülhallgatót és zenét hallgatott :-(( no comment..
de én ezt SOHA nem tudnám megtenni..ha sír inkább a kezembe sírjon, de ha felveszem úgyis megnyugszik :-)
Én is sokat hezitáltam ezen, hogy vajon mi a jó. Nem akartam megvonni tőle semmit, de egyszerűen képtelenségnek éreztem mindig kézben tartani. De végülis maradt a kézben cipelés, babusgatás. Most 8,5 hónapos, 6-7 hónapos kora körül borzalmas időszakot éltünk át, non stop ordított, hogy vegyem fel, most viszont, hogy elkezdett mászni, már a nap nagyobb részében (ha jó napja van) a földön van, ha rossz napja van, akkor bizony egész nap nyafog, de azokat valahogy átvészeljük. Nálunk a kézben cipelésnek annyi hátránya van, hogy csak úgy alszik el, és azért egy 8,5 hónapos 8 kilós gyereket ringatva altatni nem könnyű, de ha lerakom ordít.
Na de egy biztos, ha már tud önállóan közlekedni, és főleg az önálló ülés számít sokat, akkor rengeteget fog változni. Nem lesz ez mindig így nyugi! Csináld úgy, ahogy az ösztöneid diktálják.
Köszönöm szépen a megnyugtató válaszaitokat.
A párom azt mondja elkényeztetem meg amiket még leírtam. De egészen egyszerűen,bármennyire is bosszant,hogy sokat van kézben,nem tudom megtenni,hogy vígan csinálom a dolgom,amíg ő sír. Persze van a "hiszti-sírása" amin lehet látni,hallani,hogy nem komoly,olyankor azért befejezem mondjuk a mosogatást,de mindig azon vagyok,hogy ne sírjon. Én így érzem jónak,de azt nem szeretném,hogy kisajátítsam,vagy elkényeztessem. Első babám,és annyira szeretnék mindent jól csinálni,de nem akarom sírni hagyni semmiképp. Nem szeretném,hogy később emiatt ne bízzon meg bennem.
Szia! Én sem tudtam sokáig, hogy helyes-e, vagy nem-e felvenni a gyereket, ha sír, de meghallgattam ezt, és megnyugodtam:
Én sem hagytam sírni, pláne ennyi idősen. És szoptatni is 22 hónapig szoptattam, senki nem tett erre egy rossz megjegyzést sem. Annyira gyorsan elmegy ez az idő, így visszanézve örülök, hogy ösztönből azt csináltam, amit csináltam.
Sajnálom, hogy nem túl megértő a párod. (És nem kötözködésképpen, de nagyon káros a babára nézve, hogy passzív dohányos és olyan lakásban tölti napjait, ahol cigiznek.)
Ezzel nekem is jött a párom, hogy "hogy hát a kezében is sír,akkor minek fogja". Én azt kérdeztem tőle: "ha neked valami bajod van, akkor mit szeretnél? Ha egy szeretted támogatna vagy ha rádcsukná az ajtót, hogy mégis minek legyen veled, ígyis, úgyis bajod van?"
Különben szerintem ha a gyereknek fáj az inye, és erre ti babusgatjátok, az messze nem elkényesztetés, nagyon nem az. És igen, lehet, hogy kézben is sír, hiszen fájni akkor is fájhat, de egészen biztos vagyok benne, hogy akkor is jobb neki felvéve, mint magára hagyva.
A fájdalom miatti sírás nem hisztisség és nem elkényeztetettség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!