Anyukák öntenétek belém egy kis lelket?

A gyerek/ek előtt is csinált ilyesmit? Csak mert én is hasonló cipőben járok,szülés után 2 hónappal vettem észre hogy a férjem elkezdett szeretőt keresni. Most nem részletezném,amit mások is leírtak hogy mennyire szemétláda dolog ez egy nővel szemben pont ilyenkor..De sokat agyaltam a témában, meg olvasgattam mások történeteit és a férfiak is meg tudnak kattanni szülés után, csak annak nincs neve, mint a szülés utáni depressziónak. Szóval nem mentegetni akarom, de én is először megmenteni próbáltam a kapcsolatot és keresni az okokat. Sajnos képesek arra, hogy hiába volt közös döntés a gyerekvállalás, amikor ott van a gyerek,akkor esik le nekik a felelősség és az óriási változás,ami elől valahogy menekülni akarnak,és sajnos sokszor ezt az utat választják. A problémát még én is csak próbálom orvosolni, de én biztos hogy szembesíteném őt azzal hogy tudok róla és ne hazudozzon. És bármennyire szeretem, nem tartanám magam mellett foggal körömmel,sokszor akkor talál vissza hozzád, ha elengeded. Ettől egyébként legtöbbször meg is ijednek,ha nem érzik azt hogy bármit megtehetnek mert szükség van rájuk..

Nagyon sajnálom,hogy így jártatok,sajnos ő már nem fog megváltozni:( Ha 1x megteszi,megteszi többször is,és ezt sajnos nálad bizonyította,hogy nem érdemel meg titeket!Most próbálj új életet kezdeni nélküle.

azért nekem azokról is megvan a véleményem, akik ellened vagyis a döntésed ellen fordultak.. :(

Húha!Csak azért írom le a történetemet,hátha erőt meríthetsz belőle.A lányom megszületése után nemigen vettem észre semmit,de aztán kb 2,5 fél éves korban kiderült,hogy csal és elég régóta plusz előtte is volt gondja itallal de akkortájt még több.Én is csak vele,házimunkával s babával voltam elfoglalva.Semmi kimozdulás.Aztán mikor kiborult a bili én is megpróbáltam rendbe hozni,de mivel nem ment beadtam a válókeresetet.Teljesen felszámoltunk mindent,szüleimhez költöztem a gyerekkel.Pokoli fél év volt.S nem ültem tétlenül,hanem ismerkedtem,voltak kudarcok,majd szembe jött velem a nagy ő!Lezajlódott a válás,majd ripsz ropsz összeköltöztünk az új párommal.Sokan korainak tartották,de éreztem hogy ez más.És tényleg más.Elfogadott ő is és családja is engem a lányommal együtt.Ma már a vőlegényem,tavasszal összeházasodunk,őszre várjuk kicsi babánkat.Mára úgy élünk mint teljes család.Örülök,hogy megléptem a lépést,s neked is ezt tanácsolom.Nem mondom,hogy könnyű lesz,két gyerekkel pláne nem,de nem éri meg,hogy tönkretedd az életedet!Ha más kell neki menjen máshoz!Te meg talpra állsz újra ebben biztos vagyok!

Kedves Kérdező!Mi történt azóta?Teper vagy elválnak útjaitok?