Bocsánatot kéne kérjek?

Van egy családtagunk aki imádja osztani az észt nekem napi szinten a gyereknevelésről. Legtöbbször meg is sértődik, hogy nem csinálom azt amit ő mond. Már egy idősebb hölgy. 4 gyereke van 3 gyerek a volt férjétől ezt a 3 gyereket elhagyta amikor tizen évesek voltak ( azthiszem a legkisebb 13) egy másik férfiért és egy kis luxusért. a 4. gyereke a második férfitól van és halál büszkék rá, hogy milyen tisztességes felnőtt lett belőle közben pedig nem is ők nevelték hanem dada nevelte fel. Ezt elég gusztustalannak tartom de nem szoltam bele mert ugy gondoltam semmi közöm hozzá. Tegnap átjött hozzám és elkezdte mesélni, hogy az ő kisfia amikor 2 éves volt elindult a szakadó esőben az anyja elé egy gumicsizmában és egy polóban. Halál vicces sztorinak tartja én meg erre csak annyit tudtam kérdezni, hogy ki volt otthon azzal a szerencsétlen 2 évessel, hogy egyedül kijött a házból. Csak hebegett habogott nem tudott rá válaszolni. Én meg ugy kiakadtam megmondtam neki, hogy többet nem kérek a tanácsaiból és, hogy nem tartom anyának. Megsértődött és elment. Lehet kicsit durván fogalmaztam de nagyon kiakasztott.