Tanítsam neki a magyart vagy ne?

Párom görög,Én magyar vagyok és Ausztriában élünk...

25 hónapos a fiam..én legtöbbet magyarul beszélek hozzáde mivel párommal görögül kommunikálunk igy sokszor a gyereknek is ugy beszélek..nagyon sok mindent megért már 2 nyelven is..de görögül 3 szót mond,magyarul kb 10et(ezt is csak én értem) az igen-t meg a nemet meg csak németül mondja amiről fogalmam sincs hol ragadt rá mert senki nem beszél hozzá még németül..majd szeptembertől a bölcsiben..hát kiváncsi vagyok nagyon hogy mikor indul meg egy kicsit a beszédfejlődése..szégyen nem szégyen Én is gondolkoztam már hogy csak görögül fogok hozzá beszélni meg németül mert félek hogy nagyon összezavarom.. pedig nekem a magyarommal semmi baj..csak néha keveredek bele ebbe a sokaságba...

Nagymamám testvére 2 osztályt járt Magyaországon,utána Németországba mentek s majd onnan Ausztráliába ennek kb.65 éve.Ott házasodott meg lettek gyermekei és unokái.A felesége ausztrál volt.Ő azt irta nekem (magyarul),hogy nagyon bánja amiért nem tanitotta a gyermekeit magyarul,mert neki az az anyanyelve még ha csak 7évet is élt Magyarországon,ő onnan jött,nem szeretné elfelejteni származását.A levele végére ő még leirta nekem a Szózat első 2 versszakát is.

Én lassan 11 éve élek angol nyelvterületen,itt végeztem el az egyetemet is,akcentus nélkül beszélem a magyart(nem is értem miért ne beszélném anélkül) attól függetlenül,hogy anyanyelvi szinten beszélem az angolt.Kisfiam itt született,magyarul beszélünk hozzá,környezete angolul.Én egy kicsit később tervezem a 3.-ik nyelvet bevezetni nála.

Feltétlenül tanítsd!

Azaz nem is kell tanítani, elég csak beszélni hozzá. Én is így tettem a lányommal. Most - igaz, hogy öt év egyetem után - remek állása van (lekopogom). Rengeteg jelentkező volt erre az állásra, és őt választották. Igaz, hogy nem kapcsolódik szorosan a munkájához, később megtudtuk, hogy az életrajzában szereplő magyar nyelvtudás sokat nyomott a latban.

Mellékesen elmondom, hogy mindig bámultam nyelvváltó képességét... Én voltam vele otthon, magyarul beszéltünk jóformán egész nap. De abban a percben, ahogy papa hazajött, automatikusan átváltott az itteni nyelvre, ugyanúgy, mint a "másik" magymamával, vagy a kis barátaival.

Soha nem keverte!

Unokatestvéreim mindketten Ausztráliában születtek. Akcentus nélkül, gyönyörűen beszélik a magyart. Pedig talán 5-ször ha voltak itthon a 20 év alatt. Az a szülő, akinek fontos hogy gyereke megmaradjon magyarnak, képes őt tisztességesen megtanítani magyarul. Vannak ott is magyar iskolák (hétvégente) és magyar közösségek.

Számomra, mint szlovákiai magyarnak, nagyon fontos az anyanyelvem. És a lányomat is erre akarom majd nevelni. A mai globalizált világban egyre jobban vesztik el a kis nyelvek a szerepüket. De mi lesz belőlünk anyanyelv nélkül? A teljes identitásunkat veszítjük el nélküle.

Én büszke vagyok, ha meghallom a magyar himnuszt miközben mondjuk egy magyar sportoló fent áll az olimpiai dobogón. És elcsukló hangon éneklem szilveszter éjjel is.

Bűn ettől megfosztani egy embert! Főleg a saját gyermekedet!