Szoktátok úgy érezni, hogy imádjátok a babátokat, de már nagyon el vagytok fáradva?

szia!

látom, el vagy keserdve...

ha megtanul járni a baba, hidd el, jobb lesz.

az enyém is nehéz eset :), és olyan 13 hónapos kora óta jobb.

én teljesen másképp csinálom a házimunkát, mint a legtöbben: amikor alszik, akkor nem csinálok semmit!!!!!ilyenkor csak pihenek, netezek, tv-t nézek, kávézok, maximum főzök. de mindent akkor csinálok, amikor ébren van: felmosás, főzés, mosás, mosogatás.

így amikor alszik, akkor csak pihenés és csönd van!!!!

nekem az este is pihenés, mert 10kor elalszik, és utána nyugalom van reggel 10ig.

mesélj, nálatok hogy van?

Szia, bizony, szoktam én is így érezni. 14 hónapos őleányzósága! :) Engem az billent helyre, hogy minden este apáé a gyerek 6-tól 7-ig. Addig én heverészek egy jó kád forró illatos vízben, olvasok, zenét hallgatok (a kádban), aztán egy forró csoki vagy egy tejeskávé, és máris erősnek érzem magam az éjszakához. Sajnos még sokat ébred.. :((

A másik ami kikapcsol, hetente kétszer a barátnőmmel elmegyünk Kangoozni. Egy évembe tellt, mire rávettem magam, a lustaságtól. De már bánom hogy nem előbb. :)

Nálunk is néha vannak nehéz napok és éjszakák. De jó olvasni, hogy más is van ezzel így. A férjem sokat segít, de csak 4óra után tud. Én mindig a hétvégéket várom, mert akkor jönnek a nagyik és van egy kis pihi. Én nagyon reménykedek, hogy mindig egyre jobb lesz, és jobb is.

5hós kislány anyukája

AZ en babam 17 hos hamarosan ,kulfoldon elunk tavol a szuloktol,a parom reggeltol estig dolgozik ,ugy hogy ram marad minden bevasarlas,fozes etetes altatas,furdetes,minden...ja es mai napig felkel ejszaka egyszer,en is kivagyok teljesen merulve fizikailag is es idegileg is,de az tarja bennem a lelket ha en nem latom el a babamat,akkor nem latja el senki helyettem,ha nemfozok nemlessz mit enni,stb.ugy hogy kitartas,de ugy erzem nem sokaig birom mar en sem...

a babamat es a dolg

Nálunk 5 & fél hónapos a baba, és egy hónappal ezelőttig én is így éreztem. Napközben egyáltalán nem aludt a lányom, és késő délutánra olyan nyűgös lett, hogy már mindenért sírt. A végén már néha én is. Nekünk az altatás segített: háromszor napközben, evés előtt kb 1-1,5 órával, mikor elkezd nyűglődni, a szemét dörzsölgetni, leteszem az ágyunkra, minden játékot félrepakolok, leengedem a redőnyt, és melléfekszem. Van úgy, hogy 5 percen belül elalszik, van úgy, hogy 15 percig sírdogál (ilyenkor felveszem, ha megnyugodott, leteszem), de 3 altatási próbálkozásból 2 általában sikerrel jár; ilyenkor alszom vele én is. Ha kipihente magát és tele a hasa (alvás után jön általában az evés), sokkal jobb a kedve, sokkal inkább eljátszik magában is és ilyenkor tudok mosogatni, vasalni, stb.

Kb 2-3 hete fordult át, azóta sokkal jobban szeret hason lenni, és így tovább eljátszik.

Annyi változtatást vezettünk még be, hogy mióta a baba megszületett, minden szombaton "A" nagyszülőkhöz megyünk, minden vasárnap "B"-hez, és így még a hétvége is tiszta rohanás. Most igyekszünk havonta legalább egy hétvégét itthon maradni, sétálni, együtt játszogatni.

Szó szerint ezt érzem én is, pár napja fel is tettem itt egy hasonló kérdést :) Nálam ez hullámzó, van hogy nagyon magam alatt vagyok, pl ha a foga miatt nyűglődik és csak sír és sír, van hogy én is bőgök vele a kimerültségtől...

Nekem már a szülés is egy sokk volt, elég nehéz volt, és valahogy úgy érzem, hogy azóta nem tudom magam összeszedni (éjszakát még én sem aludtam át), ráadásul nagyon sírós a babám, igen akaratos személyiség lesz :)

Nekem először az segített, amikor a gyerekorvos nálunk járt és épp nagyon bőgött szegénykém, én rohantam hozzá, erre ő: nyugodtan hagyjam egy kicsit, semmi baja nem lesz, csak kicsit nyűglődik, és valóban, amire megírta a recepteket, abbahagyta a sírást és elkezdett játszani. Akkor valahogy lenyugodtam, hogy nem tudok napi 24 órában tökéletes anya lenni, mert ez lehetetlen, csak kikészülök, nekem az segített, hogy ezt a tényt elfogadtam :)

7 hónapos örökmozgó, sosem alvó (kivéve éjjel, bár mostanában már azt sem alussza végig), alig evő, úgy kell belekönyörögnöm a kaját. Szóval totál nyüzsi.

Már volt egy idegösszeomlásom, mert teljesen egyedül vagyok. Nagyszülő messze lakik, apu nem segít semmit.

Aztán most már elvállalja hétvégente egy-két órára. Tegnap kijelentette este, hogy nagyon elfáradt, és már nem hajlandó a hétvégén semmit csinálni (fél nap volt nála a gyerek)

Beszóltam neki jéééé, mi történt? Én bezzeg nem fáradhattam el, mert akkor csak panaszkodok, holott nekem mellette főzni,mosni,takarítani,bevásárolni,vasalni,állatokat rendben tartani kellett!