én dramatizálom túl?

Egyetértek veled és elhiszem, hogy bánt.

Biztos nem vígasztal, de mi egy országban élünk szüleimmel, 100 km-re laknak, de eddig 2x látták a kicsit, egyszer a kórházban fél órát voltak, majd karácsonykor 3 órát voltak nálunk, azóta heti 2x kíváncsiak a babára, hogy nézzék és közben elmondhassa anyukám a saját baját. 2x elhívtam volna, amikor orvoshoz kellett mennem, de nem jöttek, mert kutyát kell etetni... Először engem is bántott, de már nem érdekel, ha nekik ennyi elég a nagyszülői szerepből...majd úgyis megbánják, amikor nem fog a kicsi hozzájuk ragaszkodni, hanem a párom anyukájához, aki heti 1x eljön, pedig ő is 40 km-re lakik és ő tényleg imádja az unokáját.

Nálunk nem ilyenek...nagyon sajnálom hogy így viselkednek.

Az jutott eszembe hogy annyi magányos ember van aki pót családot pót unokát szeretne ,még ha csak telefon vagy email kapcsolat is .... ha neked hiányzik és nem kapod meg ,keress egy ilyen nénit.Nagymamát örökbe fogadni.Lehet fura elsőre de van weboldal is.

ez nagyon szomorú! :(

Nekem most született kisbabám lassan egy hónapja. Édesanyám kint dolgozik Németországban, de a terhességem alatt végig lelkiismeretfurdalása volt, hogy nincs mellettem. Azt mondta, hogy rossz anya.. Úgy intézte a szabadságot, hogy a kiírt időponttól két hét. Előbb született meg a baba, úgyhogy még jobban okolta magát, hogy nem lehet velünk.. amikor végre haza tudott jönni hozzánk influenzás lett.. és egy hétig kúrálta magát.. sok-sok szerencsétlenség, de egy hetet az unokával tudott lenni hálistennek! Imádja a kislányom, már azt is mondogatta, hogy sokkal jobban szereti, mint engem! :)

El se tudnám képzelni azt a helyzetet, ami nálatok van :( pedig nekem nem jó a kapcsolatom anyuval.. csak az unoka hozott újra össze minket..

Sajnállak egy kicsit, bár sokra nem mész vele.. tényleg bele kell törődnöd, hogy ilyenek a szüleid. És csak remélni tudom a legjobbakat, hogy rájönnek, hogy mekkora kincs a világon az unoka!!

:-( de szomorú történet. Nem dramatizálod túl, elég sajnálatos hogy ilyen szinten nem érdekli az unoka a nagyszülőket. Nem hiszem el, hogy a fél év alatt nem bírtak egyszer se elmenni hozzátok! Anyukámat hat ökörrel se lehetne visszatartani, hogy eljöjjön hozzánk, igaz nem lakunk ennyire messze, 4 órás út.

Én büszkeségből biztosan kibírnám, hogy ne keressem őket. Főleg, hogy semmi köszönet nincs abban ha kommunikáltok. Aztán meglátod, mi lesz...