Ti hogy viselitek, ha anyós/após dicsekedne milyen ügyes az unoka, közbe meg tőlük az ég világon semmit nem tanul a gyerek?

Nos, látom jött pár hozzászólás, reagálnék akkor.

Anyósomék igen, betegesek, viszont nem idősek! Egyidősek az én szüleimmel, akik még javában aktívan dolgoznak. A férjem szülei leszázalékolva tengetik napjaikat otthon már vagy 15-20 éve. Nem várom el, hogy segítsenek, egyszersem kértem meg még őket semmire, arra se, hogy vigyázzanak a gyerekre, mert a férjem is megmondta, hogy ő sem bízná rá a gyereket soha. Egyszer eljött anyósom hozzánk délben (a férjem délben hazajár ebédelni és elhozta őt is), ekkor még 6 hónapos volt a baba. Mondta, hogy majd ő vigyáz rá, mi meg ebédlejünk. Mondtuk hogy jó, de ott kell ülni mellette, mert ő még nem tud stabilan ülni. Hát ő nem ül le a földre, mert konkrétan olyan kövér, hogy a cipőt se tudja felhúzni egyedül, így be kellett vinni egy sámlit, arra ült a gyerek mellé. Kétszer elmondtam neki, hogy figyelje a gyereket, inkább tartsa a kezét a hátánál, de mikor elborult a gyerek pont neki az ágy élének akkor csak annyit mondott, hogy hát ilyen hirtelen dől el? Hát nem, majd szól előre a gyerek, hogy dőlők! Csak azért írtam le a történetet, mert többen írtátok, hogy előfordulnak balesetek, persze, előfordult már, hogy elesett mellettem is, de neki aki alig látja szerintem extra figyelemmel kéne lennie főleg egy ilyen kicsi iránt. Na mindegy, biztos nem mindenki ért velem egyet.

Végül is a kérdésem csak annyi lett volna, hogy kinek mennyit foglalkoznak a nagyszülők az unokával? Mert amit én kaptam a nagyszülőktől az valami felbecsülhetetlen élmény, rengetek mókázás, vidámság, örömmel gondolok vissza azokra a nyarakra amiket a nagyszüleimnél töltöttem, látszott rajtuk az élni akarás és az, hogy felpezsdültek míg ott voltak az unokák náluk. A nagyszüleim egyébként még mindig élnek és ha találkozunk többet foglalkoznak a dédunokájukkal mint anyósomék, pedig az én nagymamám 90 éves és igaz, hogy fáj itt ott, de leül a szőnyegre legózni, anyósom 55 éves és arra nem képes, hogy süssön valami süteményt ha megyünk hozzájuk, mert lusta. De azért a szomszédot át tudja hívni, hogy nézze meg milyen szép ez a gyerek, meg lángész, mert be tudja kapcsolni a tv-t.

Nem ültettem a gyereket, ennyit én is tudok, még mielőtt itt gyorsan mindenki lehordana rossz anyának, csak a kicsi mindig felült magától, de olyankor kellett figyelni, mert pár másodperc múlva borult.

Kérdeztem anyósomtól egyszer, hogy ha majd az unoka mondja, hogy süssél nekem mama pogácsát, akkor süt majd neki? Azt válaszolta, hogy majd megmondja neki, hogy mondjad anyunak, hogy süssön ő.

Úgyhogy én nem is várok ilyesmit hogy sütögessen neki, ha valaki az unokájának nem képes sütni.... A gyerek egyszer kéri meg és nem süt neki többször úgy se fog próbálkozni szegény gyerek.

Aranyos a nagypapa, hogy protézissel mászik, én mindig azt mondom, hogy aki nagyon akar, az meg tudja csinálni.

Majd egyszer biztosan beletörődök ebbe az egészbe.