Anyósom elég elviselhetetlen, de a gyerek nagyon szereti. Mit lehet tenni?

Én távolságot tartanék vele, és emellett leülnék vele beszélni, ahogyan az előző tanácsadók is írták.

Ezt nem fogod bírni így sokáig.

Próbáld meg veszekedés nélkül, higgadtan elmondani neki, hogy mi bánt téged. próbáld ne őt rossznak beállítani, inkább arra tedd a hangsúlyt, hogy az, amit mond neked, az mennyire fáj,é s rossz érzés neked. Tehát inkább a saját érzéseidet oszd meg vele. És tárgyilagosan azt is elmesélheted neki, hogy te lelkiismeretes anyukaként szakemberek véleménye alapján neveled a gyermekedet. Védőnők és gyermekorvosok elmondásai alapján szoptatod, hozzátáplálod, altatod, stb. És hogy elhiszed, hogy ez az ő idejében máshogyan működött, de most ez így van, és megkéred szépen, hogy fogadja ezt el. Stb, stb., stb. Ha nem megy, nem változik anyósod, akkor marad a távolságtartás. Én egyébként ezt csinálom. 3 év alatt vissza- visszatér a téma, hogy mit miért hogyan csinálok, és hogy bezzeg ő! Hát én már nem hallgatom. Mondjuk nekem nincs nagyon nehéz helyzetem, mert messze lakik, és a gyerek sem él-hal érte.

Nálunk nem anyósom, hanem anyukám ilyen. Sok mindent megenged a gyerekeknek, amit én nem, és sok olyan szabálya van, ami nálunk nincs. Mert anyukám szerint nem kell mindent egyformán csinálnunk, az a lényeg, hogy szeressük a gyerekeket, és Ők pontosan fogják tudni, kinél mi a rendszer. És tényleg pontosan tudják, sőt elfogadják.

Szóval én ilyen dolgok miatt biztosan nem szakítanám meg a kapcsolatot. Annyit megtehetsz, hogy leülsz vele beszélni erről, és elmondod, hogy nem baj, ha másként csinálja, de arra kéred, hogy ne kritizálja a te elveidet. Alapszabályokat azért le kell fektetni: nálunk pl. ilyen alapszabály, hogy a kislány nem kaphat csokit, mert allergiás rá. Eleinte anyu próbált adni neki, mondván egy falattól nem lesz baja, de megmutattam neki a következményeket, és elfogadta, hogy ami tilos, az tilos.

Mondd meg az anyósnak hogy a gyerek azért válik kezelhetetlenné amikor mind a ketten ott vagytok,mert érzi köztetek feszültséget.

Az én anyum hasonlo tipus mint a te anyósod,és voltak nekunk is nagyon rossz időszakaink,olyankor a gyerek szinte kezelhetetlen volt ha mind a ketten ott voltunk,ami az érdekes hogy főleg akkor ha én akartam pl.öltüztetni,stb. akkor. Persze ezert is meghallgattam "hogy ha már csak aközelébe megyek a gyerekenke üvölt"....nekünk is voltak harcok teával,altatással,miért nem adok rá téli overált májusban,miért nincs alatta pokroc a kocsiban szeptemberben,miért ezt a babakocsit vettük,stb...

Egy kicsit jobb lett a helyzet amikor egyszer nagyon összevesztunk és megmondta neki hogy otthon a fénykép,lehet nézegetni azt,de ide azert ne jöjjön hogy engem idegesitsen.Próbáld ki,hátha bejön. Utana tobb mint egy hétig nem jött és a végén majdnemhogy nekem kellett bocsanatot kernem,de megis azota normalisabb. Nehéz az ilyen emberekkel...

szia!

vannak ismerős vonások a leírásodban!!

pl hogy anyós állítása szerint ha vele van a gyerek akkor annyira jó soha nem hisztizik.sajnos a hiszti mostanában gyakran előfordul nála.de anyós úgy adja elő hogy csak vele van el a gyerek az egész világon senki mással.

ami azért nem így van mert mondjuk velem is nagyon jól el van ha senki más nincs itthon.de mient itt van valaki megy a hiszti.

meg anyukámékkal is el van.sőt anya azt is bevallja ha nem bírt magával a gyerek.nem fényezi magát hogy ő milyen tökéletes hogy vele el van.

na mindegy .csak azért írtam le hogy lásd nem vagy egyedül.én azt a megoldást választottam hogy nem hagyom vele csak ha nagyon muszáj,legalábbis egy darabig.mert nálam is nem rég telt be a pohár.

de próbáljatok vele beszélni hátha megérti hogy mi bánt téged!

én sajnos ezt nem tudom megtenni mert az én anyósom nem értené meg vgay megsértődne az igazságon.

Tudom,hogy nehéz,de én nem foglalkoznék vele.

4 gyerkőc anyukája

Nem olvastam végig amit írtál, de nagyjából átnéztem.Annnyit szeretnék hozzászólni, hogy az tény hogy a gyerek mással jobban el van mint az anyjával.Ez nálunk i sígy van hogy míg mamánálk vana gyerek nyugiba vanm,d eha meglát vége van.

Meg pl anyukám is szokta mondani hogy mi nem ilyenek voltunk mint a mostani gyerekek.Nem hiszem hogy sértésnek szánja.Tényleg mások már a mai gyerekek.

Amúgymeg míg a gyerek szereti addig kár rajta vitatkozni.Te meg egyik füleden be a másikon ki.

szerintem anyóssal nem lehet mit kezdeni, legalábbis az enyémmel nem tudok

ismerős a helyzet, az enyém is ilyen, és mondhatok én neki akármit csak azért is azt csinálja amit ő akar (2,5 éve küzdök)

de a gyerek imádja és ő is a gyereket, így én engedem a kapcsolattartást, de én személy szerint befejeztem a jópofizást, köszönök azt kész

szerintem nem kell megfosztani a mamától, igazából jót akar az öreglány, csak nem jól csinálja, de ha szereti az unokát, akkor engedni kell