Ti hogy viselitek, ha anyós/após dicsekedne milyen ügyes az unoka, közbe meg tőlük az ég világon semmit nem tanul a gyerek?

Én ebből nem csinálok nagy ügyet. Hát kivel dicsekedjen a nagyszülő, ha nem az imádott unokával?! Te magad is írod, öregek, betegesek, nincsenek már olyan állapotban, hogy futkossanak a kicsi után.

Az én anyósom és apósom simán letelepszik a kicsi mellé, jönnek-mennek vele, de ők még aktívak. Én örülök, ha dicsekednek, örülök, hogy ennyire imádják.

Ó, hát egyszer elesett a gyerek anyósod mellett? Melletted, a férjed mellett hányszor esett el és még hányszor fog?! Legyél már lazább!

Az én anyósom sokszor engem is dicsér, hogy a gyerek milyen jól nevelt, klassz kis kölyök.

Legalább még van nagypapi meg nagymami a kislányodnak, van, akit még csak le se ejtenek!

megértelek. mi egy kicsit más helyhetben vagyunk, de hasonló. apósommal élünk a férjemmel meg a pár hetes babámmal. anyosom meghalt, férjem etyke szoval a papa a nyakunkon maradt. minden este kerülgetjük mert unokázik, nézi hogy fürdetünk, etetünk, ápolgatjuk és közben jön a szoci kor beli jótanácsokkal és okosságokkal. egyre nehezebben viselem hogy alig van magánéletünk és mindig mindent úgy szervezni hogy a papa ne érezze magát egyedül, férjem nem érti mi a bajom... azért irtam ezt le hogy az első válaszoló érezze magát szerencsesnek hogy nem érzi ezt olyan nagy gondnak mert valszeg nem volt még része hasonloban. aproságnak tűnik de aki nap mint nap benne van elëggé befolyásolja az életét!

A kérdezőnek meg kitartás! Sajnos sokszor nagyokat kell nyelni...

Én nem tudom miért esik neked zokon, ha dícsérgetik az gyermekedet, nekem jól szokott esni :)

Anyósomék vidéken élnek, mint ahogy az én szüleim is (250 km távolság). Kb havonta járunk haza mindkét családhoz. Az én szüleim szeretnek jönni-menni, úgyhogy ha tehetik, ők sűrűbben jönnek hozzánk is.

De apósom pl nem szereti a falu határát sem elhagyni, úgyhogy ő még nem volt egyáltalán nálunk (mikor megszületett a lányom sem jött el anyósommal, 10 hetsen látta először, a keresztelő előtt...és a keresztelőre se jött el, mert a szüleinél volt megtartva 150 km-nyire tőlük), de ettől még szeretem és tisztelem, tudomásul kell venni, hogy ilyen. És tudom, hogy ettől még imádja a lányomat, és igen, dicsekszik is vele, pedig aztán tényleg nagyon ritkán látja, akkor foglalkozik egy kicsit vele, de nagyrészt csak nézi ahogy anyósommal meg velünk játszik. Legutóbb karácsonykor voltunk, és március végéig nem is tudunk menni...

És hát ha meg elesik a gyerkőc...hát hol nem történik meg... Ettől még nem haragudnék rájuk, ha ez épp náluk történne, miközben egyikük foglalkozik vele... Baleset, előfordul...

Kicsit lazábban kellene szerintem ezt kezelned, és örülj neki, hogy szeretik és büszkék a lánykádra. Ennél nagyobb elismerést nem is kaphatnál Te sem... :)

Lazíts egy kicsit! :)

Anyósom is ilyen, általában kiszínezi mindig egy kicsit a történteket. pl csak négykézláb állt a kisfiam amikor a szomszédnak már azt mesélte, hogy mászik. :) De a nagyszülők már csak ilyenek.

Ha betegesek és ahogy írod maguknak köszönhetik, akkor meg pláne ne várd, hogy nagy gyereknevelésbe kezdenek, sőt, szerintem ez nem is az ő dolguk.

Mielőtt azt hiszed, hogy nem értelek, de, nagyon is. Csak a közel két év alatt eljutottam én is oda, hogy semmi értelme elvárni dolgokat, annak kell örülni és elfogadni amit kapunk. Tényleg sokakra még csak rá sem nyitja az ajtót a nagyszülő, nálatok dicsekednek (ez neked is elismerés, hiszen azért a szülő érdeme is hogy mit tud a gyerek). Ezt fogadd el és vedd ezeket lazábban.

Azért mert elesett a nagyinál a gyerek ne hanyagold a találkozásokat, egyrészt attól még a gyerek lehet szereti a nagyszülőket és fordítva is igaz lehet, de nekik nem olyanok már a reflexeik mint nekünk akik egész nap vele vannak, ismerik a mozdulatait. Ennek ellenére, hogy lassan már a szeme állásából is tudom mit fog csinálni a fiam mégis képes egy másodperc alatt úgy összerogyni a lábam mellett hogy beüti valamijét.. GYerekek, ők már csak ilyenek, és még mik lesznek :)

Próbáld meg hogy nem elvárásokat támasztasz a nagyszülők felé, hanem csak elfogadod azt amit adnak, nincs értelme ilyenen mérgelődni! (elment rá nekem is "kis" időm míg elfogadtam dolgokat, de így sokkal jobb)

A másik, hidd el attól is agybajt lehet kapni, ha pl mindennel etetné, olyanokat akarna megtanítani neki amit te tudod nem engednél stb.. nekem a hátam mögött kipróbálták, hogy milyen ha pattogatott kukoricát eszik másfél évesen stb.. pedig akár meg is fulladhatott volna.

Én sem igen értem mi a problémád,de egyetértek az előzővel!

Mit vársz te a nagyszülőktől,a te szüleid milyenek?

Ez is olyan tipikus "utáljuk az anyóst a nagy semmiért" kérdés!

Tudod te hány ember örülne neki ha csak "távolról is" de lenne a gyereknek nagyszülője?

Az én és a párom anyja is több 100km-re lakik(mindkét nagyapa régen meghalt már),anyukám ráadásul még aktívan dolgozik. Mostanában jó ha félévente találkozunk és én boldog vagyok ha dicsekszik az unokával!!!

Ne legyél ennyire rosszindulatú mert később visszaüthet!!!