Miért csinálja ezt? TEljesen kivagyok már.
Az elején annyira nagyon jó baba volt, aztán 3 hónaposan amikor hasra fordult, örültem,hogy majd könnyű lesz. De azóta eltelt két hónap és egyre rosszabb. Semmi nem jó a lányomnak. Pedig azóta már visszafordul, kúszik és az üléssel is próbálkozik.
EGyszerűen még alduni sem tud egyedül.
Nem értem mi van vele. Lerakom a játszőnyegre, és max 10-5 perc, és olyan visítsában tör ki,hogy az valami hihetetlen. Teljesen bele tud izzadni. De nem éhes, nem szomjas,nincs a pelsuban sem gond. Már említettem az orvosnka is,megnézte,de nem piros a torka, a fülével is minden rendben.
Felveszem akkor mosolyog,de lerakom, már kezdi is. Lassan oda jutunk hogy semmit nem lehet tőle csinálni. Nem igazán kapkodtuk fel,amikor kisebb volt, így nem hinném,hogy fel van kapva. De már teljsen tanácstalan vagyok
kezdi felfedezni a világot,nem akar egyedül lenni,társaságra vágyik,nem elég neki az hogy leteszed a játszószőnyegre ,igazából a babák is feltudják hergelni magukat.
szeretné ha az anyukája csak vele foglalkozna huncut kis lények ők :)
Semmi baja, ilyen temperamentum. Vannak társaságkedvelő babák, és ha belegondolsz, az ember nem egyedüllétre született... Ő még önállótlan, természetes, hogy csak a közeledben érzi jól magát.
A csecsemő nem azért szeret az édesanyján lenni mert fel van kapatva, hanem mert így van "összerakva". Úgy jön a világra, hogy az anyjára van szokva, hiszen nélküle életképtelen lenne. Anya= biztonság=jókedv...és ha ezt megkapja, kedve és biztonságérzete lesz ahhoz, hogy később, mikor az egyedfejlődési szintje erre a pontra ér, eltávolodjon a szülőjétől és felfedezze a világot. Mert tudni fogja, hogy van biztos háttér, ahova visszatérhet. Ez pedig nem a játszószőnyeg vagy a kiságy...
Annyira utálom ezt a kifejezést, hogy "fel van kapva".
Elképzelhető, hogy pont azért nem mer tőled eltávolodni, mert kisebb korában nem "kapkodtátok fel". A kisbabáknak a testközelség ugyanolyan fontos igényük, mint az evés, vagy az ivás. Azok a babák, akiknek kielégítették ezt az igényét, később önállóbbak lesznek, jobban eljátszanak egyedül, mert tudják, hogy az anyjuk ott van nekik, számíthatnak rá bármikor. Viszont azok a babák, akiket nem "kapkodtak fel", később is görcsösen ragaszkodnak az anyjukhoz, mert azt tapasztalták, hogy foggal körömmel kapaszkodni kell anyába, mert különben magukra lesznek hagyva.
Talán még nem késő valamennyire helyrehozni a dolgot, igenis kapkodd fel, amikor ezt igényli. Azért vagy otthon a babáddal, hogy vele foglalkozz.
Köszönöm! Azzal hogy azt írtam nem igazán kapkodtuk fel, nem azt modntam, hogy állandóan egyedül volt, és cska szükség esetén foglalkoztunk vele. Nem első baba, így van némi fogalmam. Amikor már nemcsak evett aludt, ott volt velünk a szőnyegen, ott játszottunk vele/mellette a nagyobbal. ÉS van szeretgetve, nem csak a szükségei kielégítve.
És ez a kis sírdogálás,akkor is szokott menni,ha közvetlen ott vagyunk mellette. Ha sír, felveszem ,megnyugtatom, visszarakom.
Ezért is nem értem,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!