Most akkor én egy betokosodott, begyepesedett ősanya vagyok?
32 éves vagyok,első kisbabám 2012.október 18-án született,3 hónapos múlt.Sokat vártunk a kislányomra,3 évet.Iszonyatosan örültem/boldog voltam/vagyok.A 9 hónapot,amíg terhes voltam,CSAK a babára szántam,ő rá készültem testileg/lelkileg.Nagyon sok szakkönyvet kiolvastam,rengeteget voltam boltokban,hogy neki mindenből a legjobbat válasszam.Ráhangolódtam,sőt csak azzal foglalkoztam,hogy egyből eljöjjön a "mindent elsöprő érzés",és hogy fel tudjam fogni az anyaságot.Már a várandósság alatt tudtam,mit fogok tenni,voltak támpontjaim,mit fogok csinálni,hogyan.A szülést is "megterveztem." Tudtam mindent meg fogok tenni azért,hogy szoptathassak,az egyik legbababarátabb kórházat választottam stb.
Nagyjából minden úgy alakul,ahogy terveztem.A szülésre felállított elméletem bejött,6 óra alatt született,zökkenőmentesen:) Ahogy tehettem mellre raktam,és már a harmadik nap volt tejem,mégpedig elég sok,és még most is csak anyatejet eszik,és kop-kop van bőven:) A szoptatásnak abszolút átadom magam,az amolyan csak ő és én,nekünk kialakított kuckóban.Rendkívül figyelek arra,hogy mit eszek,tulajdonképpen meg van szabva,azért,hogy Ő ne legyen hasfájós.Igyekszem a hasfájást megelőzni is,szoktam masszírozni,tornáztatni.Ahogy hazajöttünk a kórházból arra törekedtem,hogy napirend legyen,hamar be is állt,nem vagyok hajlandó rajta változtatni,és amikor pl jön hozzánk valaki nem ébresztem fel azért,hogy lássa.A fürdés/vacsora/lefekvés/etetések időpontja/séta,MINDIG egy időpontban van.Nem engedek tömegeket ide,hogy megnézzék,nem engedem,hogy "akárki" megfogja.Viszont ez nem azt jelenti,hogy antiszociálissá nevelem.
Soha sehová nem megyek,ő rá még nem vigyázott senki,és nem is akarok elmenni bárhová is.Ha vendégségben vagyunk,akkor is időre haza kell érni.
Ha sír nem kap cumit,én vigasztalom.
A barátnőm viszont ma a telefonban azt mondta,hogy egy ősanya vagyok.
Igaza volt?
válasza:Elolvastam a válaszokat és a te kommentjeidet is.
A kislányom 1 nappal idősebb a tiédnél, második gyermek, a kisfiam középsős. Leírom, nálunk hogy van.
Anyatejes, igény szerint eszik, általában, 2,5-4 óránként.
Erősen nyáladzik, és szerintem neki is hamar jön majd a foga, mint a bátyjának (3,5 hónaposan jött az első). Valószínű ezért nyűgösebb mostanában, tehát kialakult napirendünk jelenleg nincs. Ha lenne is, a héten biztos borult volna, mert a nagyobb beteg lett, erőteljes bakteriális torokgyulladással, magas lázzal. A férjem dolgozik, emellett egyetemre jár levelezőn, így előfordul, hogy a kicsi sírt néhány percet, mert épp a naggyal kellett lennem. Egyébként nagyszerűen elvan egyedül a játszószőnyegén vagy a pihenőszékében akár 10-15 percet is, így nyugodt szívvel takarítok, főzök addig. Egy hete fordult meg először (hasról hátra), így azóta ezt gyakorolja, na meg hasizmot erősít. :-)
Mi is szoktunk sétálni bár csak napi 1x, de pl a héten teljesen kimaradt, mert a lázas nagyobbat nem kényszeríthetem erre.
Az elsőnél én is aggódtam, mi lesz vele, ha más kezében van, most örültem a kórházban töltött napok után, ha jött valaki, akinek a kezébe adhattam a lányomat, hogy babázzon, mert szakíthattam időt a kisfiamra. És igen, nyugodt szívvel leültem vele társasozni is, mert tudtam, hogy jó kezekben van a babám.
Anyukám vigyázott már rá 2x, örültem, hogy egy kicsit magamra maradtam, fodrászhoz mehettem illetve a barátnőimmel cseveghettem 1 órát.
Én is olvasom a szakirodalmat (amikor van időm), igyekszem tájékozott lenni, de nem mondanám, hogy aszerint nevelem. Inkább azt mondanám a gyereknevelésről, eddig elveim voltak, most már gyerekeim.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!