Most akkor én egy betokosodott, begyepesedett ősanya vagyok?
32 éves vagyok,első kisbabám 2012.október 18-án született,3 hónapos múlt.Sokat vártunk a kislányomra,3 évet.Iszonyatosan örültem/boldog voltam/vagyok.A 9 hónapot,amíg terhes voltam,CSAK a babára szántam,ő rá készültem testileg/lelkileg.Nagyon sok szakkönyvet kiolvastam,rengeteget voltam boltokban,hogy neki mindenből a legjobbat válasszam.Ráhangolódtam,sőt csak azzal foglalkoztam,hogy egyből eljöjjön a "mindent elsöprő érzés",és hogy fel tudjam fogni az anyaságot.Már a várandósság alatt tudtam,mit fogok tenni,voltak támpontjaim,mit fogok csinálni,hogyan.A szülést is "megterveztem." Tudtam mindent meg fogok tenni azért,hogy szoptathassak,az egyik legbababarátabb kórházat választottam stb.
Nagyjából minden úgy alakul,ahogy terveztem.A szülésre felállított elméletem bejött,6 óra alatt született,zökkenőmentesen:) Ahogy tehettem mellre raktam,és már a harmadik nap volt tejem,mégpedig elég sok,és még most is csak anyatejet eszik,és kop-kop van bőven:) A szoptatásnak abszolút átadom magam,az amolyan csak ő és én,nekünk kialakított kuckóban.Rendkívül figyelek arra,hogy mit eszek,tulajdonképpen meg van szabva,azért,hogy Ő ne legyen hasfájós.Igyekszem a hasfájást megelőzni is,szoktam masszírozni,tornáztatni.Ahogy hazajöttünk a kórházból arra törekedtem,hogy napirend legyen,hamar be is állt,nem vagyok hajlandó rajta változtatni,és amikor pl jön hozzánk valaki nem ébresztem fel azért,hogy lássa.A fürdés/vacsora/lefekvés/etetések időpontja/séta,MINDIG egy időpontban van.Nem engedek tömegeket ide,hogy megnézzék,nem engedem,hogy "akárki" megfogja.Viszont ez nem azt jelenti,hogy antiszociálissá nevelem.
Soha sehová nem megyek,ő rá még nem vigyázott senki,és nem is akarok elmenni bárhová is.Ha vendégségben vagyunk,akkor is időre haza kell érni.
Ha sír nem kap cumit,én vigasztalom.
A barátnőm viszont ma a telefonban azt mondta,hogy egy ősanya vagyok.
Igaza volt?
válasza:Teljesen jó, magam is hasonlón csináltam (mind 3 gyerekkel:)-nem mondták rám "ősanya" nna de ha mondták volna, akkor mi van? nem baj az.
A lényeg rendben. Nagyon jó: a ritmus, hogy ezek a fő dolgok ugyanakkor vannak! Biztonságot ad a kicsinek,ő is és te is pedig nyugodtabb leszel. Most, hogy már egy kicsit nagyobb, néha kicsit legyél egyedül is, bízd apukára hetente 1-2 órát, csavarogni, semmit tenni -az kell Neked.. feltöltődés.
Sok puszi nektek , minden jót!
Lehet,hogy félreérthetően fogalmaztam:MOST MÉG nem bízom senkire,de ez nem azt jelenti,hogy nem látogatják a szüleim/anyósék,vagy a tesómék.És később 1 éves kora körül majd hetente-kéthetente egyszer nyilván elmegyek,de csak egy nagyon rövid időre.Majd fogunk játszótérre járni,meg van két babás barátnőm.
Attól nem félek,hogy én begyepesedek,határozott vagyok,amit szeretnék azt véghez viszem.
De a korlátaim meg vannak szabva gyereknevelés terén,és nem változtatok,nem adom mindenkinek a kezébe a lányt,és nem viszem Tescoba,otthagyni sem fogom senkire,és azt szeretném,ha egy nagyon erős kapcsolat alakulna ki közöttünk.
válasza: válasza:3 hónapos...térjünk vissza erre az egészre úgy 1 év múlva vagy másfél :))) Szerintem mivel még csak 3 hónapos semmi gond nincs ezzel ahogy csinálod még kicsi, napirend kell, hogy nem fogdossa meg mindenki és csak kettőtöknek akarsz megfelelni nem másnak (ha épp beesik vki azért nem fogod felkelteni) ez tök oké én is így voltam vele.
De később már azért ez gáz próbálj meg majd kicsit rugalmasabb lenni mert ez a "márpedig mereven " ragaszkodok a napirendhez dolog nem biztos hogy be fog válni. Meg igen amit előttem is írtak hogy kizártok mindenkit a kis világotokból ami nem biztos hogy jó lesz, meg írod hogy nem zavar semmi se az hogy kelni kell hozzá szóval ez MOST oké de nem hiszem hogy mondjuk 1.5 éves korában is ilyen kedvvel fogsz kelni hozzá hogy neki jó legyen.
Illetve ezzel a látásmóddal hogy mindegy csak neki jó legyen vigyázni kell nehogy majd a fejedre nőjön a hiszti korszakban mondván hogy jaj szegény hát sír érte stb.stb. megADOM már neki, nehogy rossz legyen neki.
Úgyhogy most még persze élhettek ilyen szoros szimbiózisban, kis burokban együtt:) csak majd később kicsit lazíts ezen ha tudsz:)
válasza:Relax. Az a baj a katonás renddel, ha ennyire "rágörcsölsz", akkor ki fogsz bukni olyan 6-10hónap múlva, amikor a kisember rájön arra, hogy hihi meg lehet lépni.
Plusz amikor el KELL majd menned, vele!, mert van az ember életében olyan, hogy baba ide baba oda, menni kell mese nincs, és a nagyon feszes, merev napba nem fog beleférni, akárhogy is akarod.
Sok felesleges gondot is szülhet.
Remélem te tényleg meg tudod mutatni nekünk, hogy sikerülhet. Ám az ősanyát itt akár érthetjük, csípőből megy neki, nem okoz gondot is.
/amúgy ha nagyon monotonná válnál, akkor az akár lehet negatív is, nálam itt tűnt ki, hogy depis vagyok, először a semmi se hat meg a környezetembe, utána a túlzott megfelelés, erre figyelj!/
Jó babázást.
válasza:Ez nem ősanyaság, ez pszichotikus. :) Olyan görcsösen ragaszkodsz az elképzeléseidhez, hogy közben el is hiszed, hogy mindent jól is csinálsz. Eddig persze még minden oké, a 3 hónapos fiamat én sem hagytam senkire sem.
Azt írod, hogy téged nem zavar, ha nem alszol a babádtól. Könnyen vagdalózol, hisz átalussza az éjszakát. Ha olyan lenne mint pl az én fiam, aki 2 éves koráig 10x kelt egy éjszaka, máshogy gondolnád. :)
De a lényeg, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja. Viszont reális véleményt majd, visszatekintve tudsz mondani. Ha a kislányod felcseperedik és azt mondod magadnak, hogy mindent jól csináltam, nem csinálnék semmit másként, akkor az úgy van jól.
És egy kis off: azoktól akik úgy beszélnek a gyermekükről, hogy a "lányt", na attól kiver a víz...
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!