Most akkor én egy betokosodott, begyepesedett ősanya vagyok?

Szia! Mintha magamat olvstam volna!

Annyi különbséggel, hogy én 34 voltam mikor született a babám és 4 évet vártunk rá.

Amit leírtál dettó illik rám de mára megváltozott/megváltoztunk! Már 10 hónapos a kisfiam. Imádja az embereket igazi kis társas lény. Már nem utálom anyósomat ha felveszi nem idegesít ha játszik vele. De én rengeteget "foglakoztam" magammal, hogy megváltozzak kicsit! Mert igaz, hogy az én fiam én szenvedtem meg érte de nem csak az enyém és nem sajátithatom ki magamnak! Az meg csak neki jó ha nagyon sokan szeretik őt!

Meglátod majd idővel te is változol kicsit!

Szerintem tényleg a korunk miatt és azért van mert nagyon tudatosan készültünk az anyaságra évekig!

Bocsi, de már előre sajnálom a gyermekedet! Milyen nyámnyila felnőtt lesz majd belőle, ha mindig ott vagy mellette és tutujgatod?!

És mi lesz akkor, ha majd nem igényli ennyire a törődésedet? Magadra kötöd?

Jó lenne az egészséges határokon belül mozogni!

Hűűűű, ha nem 3 hónapos lenne, azt hinném a sógornőm vagy!!!

Na ő dettó ilyen volt, mikor megszületett a lánya. Azóta eltelt 2 év, a kicsi épp ma 2 éves és a sógornőm meg néha magán kívül hív fel minket, hogy dehát hogy lehet, hogy a gyerek nem azt akarja, amit ő, miért csak tejet iszik egész nap, miért nem eszi meg a gyümölcsöt, zöldséget, miért csak a virslit (hozzá teszem itt, hogy ő tudományosan egészségesen táplálja a gyereket, vagyis eddig úgy táplálta, de úgy látszik a gyerek megunta:) )

Ha itthon vannak, mert amúgy Amerikában élnek, senkinek nem lehet egy pisszenése sem ha a gyerek alszik, mert juj felborul a napirend, amit tartani kell, konkrétan amin én kiakadtam nagyon de nagyon, az az volt, hogy közölte velem, hogy én ne adjam már oda a gyerekemnek a cumit (egyébként egyidősek 4 nap különbséggel születtek), mert az ő lánya nem cumizhat napközben, de ha látja hisztizni fog érte.

Valahogy ő is úgy van, mint Te, minden katonásan történjen és minden úgy, ahogy ő azt leképzelte, ellentmondás nincs! Ők is éveket vártak babára, gondolom ez is befolyásolja, de ez iszonyú túlzás, gyereket nem lehet csak úgy nevelni ahogy Te azt elképzeled. Gyereket nevelni a gyerek igényeit/ mentalitását figyelembe véve kel. Persze egy 3 hónapos mellett, aki szinte csak eszik alszik még elképzelhetetlen, de én is azt mondom, hogy térjünk vissza a kérdésre úgy egy év múlva.

Totál görcs vagy, és ebbe bele fogsz őrülni idővel. VAgy majd depis leszel, ha a gyereked nagyobb lesz és nem azt akarja majd csinálni amit te.

Én totálisan elhiszem, hogy nagyon szereted "a lányt", de legyél lazább, mindkettőtöknek jót fog tenni.

Én is 32évesen szültem az első gyereket, rákészültem a szülésre, szoptatásra, minden szuper volt, jöttünk mentük közben, 6hetes volt a baba, mikor féjrem ismerősének volt lakodalma 250km-re, szóval két napra mentünk és tesómmal volt a pici. Nagyiéknál is sokat voltunk, együtt és ott is aludt néha a pici... tökjó volt őt mindenki életébe bevonni. Én is figyeltem a napirendre, de ha volt kis csúszás nem csináltam patáriát....

Utána 34 és 36évesen is szültem, lassan a nagyfiam 5éves lesz, és nagyon jó a kapcslatunk, nagyon anyás-apás. A másik kettővel együtt. Nagyon jó, hogy 3an vannak.

Egyébként a leírásod alapján jól csinálsz mindent- élj ""a lánynak"" - csak legyél kicsit lazább. Gondold el, majd pár hónap mulva megkezdet a hozzátáplálást és egyszer anyukád valami olyat ad a babának, ami neked nem tetszik- akkor többet majd szóba sem állnál vele?? szóval lazíts egy kicsit.

Szerintem sem jó, ahogy csinálod!

Hagyd, hogy a gyereked másokkal is ismerkedjen, legyen kapcsolata a barátaitokkal, jól ismerje meg a nagyszülőket stb...

Különben nagyon fogsz szívni. Első ilyen, mikor esetleg muszáj elmenned egyedül egy orvoshoz, otthagyod szinte vadidegen emberekre...

A második, amikor az óvodai beszoktatás egy rémálom lesz, mert csak téged fogad el...

A napirend viszont nagyon jó ötlet volt! Ahhoz gratulálok, de a többin kicsit lazítsál!

Hmmmm..Szuper, hogy tudatos vagy, és egészségesen étkezel, figyelsz a kicsire, stb, DE szerintem:

nagyon figyelj a férjedre, kapcsolatodra, hogy ugyanúgy működjön, mint korábban. Legyél figyelmes, kedves, és megértő Vele. Ha most tényleg CSAK a baba van és csak RÁ figyelsz, az később nem lesz jó, mert elfelejtenek a barátok, ismerősök, és lehet, a férjed is... :(

Én vasárnap este (pénteken jöttünk haza) már szextelem a férjemmel (persze csak én ügyeskedtem) és én is nagyon vágytam rá. Többet kényeztettük egymást a szülés utáni első hetekben, mint valaha, mert tudatosan IS figyeltünk egymásra és ez most is így van. :)

Szóval, attól még, hogy imádom a lányom, tudok másról is beszélni, néha eljárunk a férjemmel, barátaimmal ide oda rövid időre, leviszem a kutyámat csak én, ahogy régen, és nem csak a babakaja és a kicsim mozgás fejlődées a téma, meg, h Ő mennyire okos, édes, stb...

Tehát azt akarom mondani ezzel, hogy maradj NŐ, barátnő, feleség, háziasszony, társ, szerető és persze ANYA!! :)

DE ha ébren van, attól még nyugodtan takaríts, főzz, stb. Közben mondókázz, énekelj, beszélj hozzá. Én is ezt csinálom és jól elvagyunk. Mindent megcsinálok mellette, h szokja, nem lehetek minden pillanatban mellette. :)

Megszokta pl, h regel ha kel, 6 körül, kap a kiságyba játékokat és akár 2 órán át (!!) is elvan magában, csendben játszva!! :)) Önllóságra szoktatom és nem akarom, h csak úgy tudjon létezni, ha egy méteres körzetében lát. :)

Ne görcsölj, jó anya vagy, de mindenkinél vannak olyan helyzetek, amiket később már másképp kezelne, de ez nem baj. :)

PL egy ötlet! Csinálj egy mailcímet a babádnak és írj neki leveleket. Én ezt csinálom. Majd egyszer megkapja a címet, jelszót és nosztalgiázunk nevetve, h ki miket csinált, hogy teltek a napjaink, stb. :))

Sok boldogságot és igyekezz ne csak anyaként megfelelni...

Üdv, egy 8 hónapos tündérke anyukája. :)