Akiknek messzebb laknak a nagyszülők, milyen gyakran találkoztok?

2.vagyok.

Nálunk is ez volt a helyzet, hogy a férjem örökké nyaggatott, hogy menjünk az anyjáékhoz. Aztán egyszer mérges lettem és kiosztottam mindenkit. Nekik is van kocsijuk, jobban ráérnek, nem kell a gyerekhez alkalmazkodniuk, kevesebb cuccok van, jöjjenek ők. Anyóséknál férjemnek 1szobája van,ahol egy ágyban kéne aludnunk mind3an és a lakásuk tele van olyan dologgal,amihez nem érhet hozzá a gyerek, mert jajjajajj eltörik. Szóval megmondtam nekik, hogy én és a gyerek nem megyünk, ha nincs program, mert itthon jobban tudunk játszani, mint egy kis szobában. Ideig-óráig volt sértődés, aztán az idő engem/minket igazolt. Rájöttek, hogy gyerekkel macerásabb, most már ők jönnek. Karácsony óta 3szor voltak nálunk :)

Nálunk anyósék laknak közel,és az én szüleim 45 kilométerre.Szeretem az anyósomat,jól kijövünk,és hálás vagyok neki,mert bármikor vigyáz a kislányunkra,szóval tényleg csak köszönni tudok neki.Ennek ellenére néha zavar az,hogy a szüleim ritkábban látják a pici lányt.Érthető,hogy a te férjed preferálja azt,hogy menjetek gyakrabban hiszen neki az anyukája,és szeretne neki boldogságot szerezni.

Mi háromhetente megyünk egy hétvégi napon,ilyenkor korán indulunk,és egész nap ott vagyunk,anyukámék is feljönnek havonta egyszer-kétszer.

Az én nagyszüleim 320 km-re laktak tőlünk,tudom,hogy anyukámnak rossz otthagyni őket,főleg,hogy már idősek.A távolság miatt csak kéthavonta megy/megyünk,de látom,hogy rossz ez,körülbelül 3,5 óra az út kocsival,örülök,hogy a szüleim "közel" laknak.

80 km-re laknak. Havonta megyünk.

Ők évente kb. 2x jönnek hozzánk.

Anyuék 200 km-re anyós 240

Mi havonta megyünk hozzájuk 1-2×, anyuék évente 2-3× jönnek, nem is várom el többször, mert így is örülnek ha kijönnek hónap végére. Anyós meg nem jön soha, pedig nyugdíjas, kedvezménye is van, fel kellene szállnia a buszra, itt meg várná mindig valaki.

Nálunk meg ebből van a balhé. Mert ha megyünk vidékre (egyébként egy megyében lakik anyós meg anyuék) Én is szeretnék anyuékkal lenni, meg a férjem is az anyjával, és nehéz azt a 2,5 napot elosztani. Ezerszer mondtam már, hogy szólj anyádnak, hogy üljön fel arra a tetves buszra és jöjjön fel néha, de nem. Inkább otthon ül, hozzá teszem makk egészséges, semmi dolga egyedül él, de azt elvárja, hogy menjünk és 1 napon keresztül furikázzunk a városba vele egyik üzletből a másikba, hogy bevásároljon.

Na mindegy, nem is húzom fel magam.

Szerintem teljesen igazad van kedves kérdező, ha nálunk is beüt a betegség én sem indulok el velük, pedig a mi utazásunk szervezést igényelt. Volt már, hogy be voltak csomagolva a táskák, minden útra készen, erre a nagy belázasodott, hát maradtunk. Mindenki megértette, csak anyósom nem, mert neki vásárolni kell menni. Nem az unokái érdeklik, hanem a vásárlás .... no comment

Én a helyedben maradnék már csak azért is. Nehogy elvárják, hogy egy beteg lázas gyerekkel vonatozgass, mikor nekik van kocsijuk és nem is laknak a világ végén.

130 km-re laknak az egyik nagyszülők.

Mostanában kb. havonta megyünk, és egy hétig ott is maradnak a gyerekek. NYáron, családi ünnepekkor gyakrabban is megyünk, nyaralni is szoktunk ott.

Másik nagyszülők 180 km-re laknak, oda évente csak 2-3-szor megyünk, hétvégére. (Nem a távolság miatt.)

200 km-re laknak anyósék. Eleinte volt probléma, hogy nem megyünk "minden héten" de azt szerintem elvárni is képtelenség, nem még teljesíteni. Így nálunk az a megoldás, hogy havi egyszer mi megyünk havi egyszer ők jönnek.

Egyébként ilyen idő van, az ember nem szívesen utazik amúgy sem, pláne betegen. Sajnos ezt ilyenkor a nagyszülők hajlamosak elfelejteni, hogy egy kisgyerek is rángatva van ebben a sztoriban. :(

Beszéljen vele a férjed hogy jöjjenek ők, segítsenek be pláne ha betegek is vagytok. Egy beteg kisgyereknek (meg persze neked sem) nem vonaton van ilyen időben a helye, hanem otthon gyógyulva.