Szerintetek hasznosak a bébikomp, ugrálóhinta, babamasszázs, babaúszás, és dévényi terápia, abban, hogy gyorsabban kezdjen el járni a baba?

Megvan a "hiba" szerintem.

Ha már csecsméként hisztiként kezelted a valós problémáit, negligáltad(pl. nem adtad meg neki a testközelséget, ami éppoly elemi igénye a babáknak mint az evés, vagy éjjel nem engedted, hogy biztonságra találjon Nálad- ami pedig evolúciós "törvény", hogy az embergyerek , miután abszolút önállótlan, szüksége van a szülője szinte állandó jelenlétére), akkor nem csoda, hogy az rögzült benne, hogy az érzelmei hiábavalók, minek őket kifejezni...

Ha nem vetted figyelembe az életkori adottságait, hogy mikor mir evan szüksége, mi az, ami a természetes egyedfejlődésének a része(pl. szepaszorongás, testi érintés- ez még a felnőtteknél is nagyon fontos), akkor igen, sajnos eddig rosszul csináltad.

DE! Ha már feltetted ezt a kérdést, akkor ez Neked is "szöget ütött" a fejedbe, és készen állsz a változtatásra. Ami sohasem késő:)! BIztosan emlékszel gimis tanulmányaidból a szökséglet- piramisra. Ebben a testi érintkezés, a biztonság az alapvető helyen áll, tehát ha ez nincs kielégtve, megmarad mint igény, szükséglet. MIndaddig, amíg ki nem elégül. Ha tehát most odafigyelsz, hogy többet szeretgesd, jobban odafigyelj a szükségleteire(hangsúlyozom, nem csak a testiekre), nagyokat mókázzatok együtt, akkor helyreállhat a "rend" és mosolygós lehet a gyermeked:).

Javaslom, hogy olvass, hallgass Ranschburgot, Vekerdyt, Bagdy Emőkét:), szépen, egyszerűen elmondák, mire van igazán szüksége egy babának, gyermeknek ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozuott legyen:).

Bocsánat, de azt írod, ha te kértél valamit, akkor ő megcsinálta, tehát jó a kapcsolat közöttetek. Te is "megcsináltad", ha ő jelzett, hogy szüksége van valamire? Akár szeretgetésre, játékra, hancúrozásra?

Vagy csak "drillezted", hogy ne legyen túl sok baj vele?

Elnézést, hogy magamat ismétlem: NEM NECCES KETTŐT PELENKÁZNI! Nem tudom, honnan szedted ezt. Anyagilag talán megterhelőbb, de ha már ezt az oldalát nézzük, annyival több a csp, hogy abból azért futja kétszer annyi pelenkára.

Sokkal neccesebb egy kisbabával és egy félig szobatiszta gyerekkel, aki mindig a legrosszabb pillanatban pisili össze magát, mi most ezt játsszuk.

Nem azt mondom, hogy nem ismerkedhet a bilivel, de egy 16 hónapostól szobatisztaságot elvárni, irreális, sőt ostoba dolog. Biztosan előfordul, aki képes rá, de százból talán egy, és rendszerint ő is lány...

3asés 22es vagyok:)

Az nem baj, ha olvasol:), de inkább Büki ANderától az Ölelj át!- ot, az Okosan nevelni tudni kell- t, és társait olvasd:)! Az "ösztönös" nevelést is lehet tudatosan csinálni, ha az embernek szüksége van megerősítésre, tudományra a maga megtámogatására:)!

Hát én esküszöm neked azt hittem, hogy valami náci nevelőtáborba kerültem, olyan vasfegyelmet, és vashaladást diktálsz!

Jesszus!

Vegyél vissza kicsit, ez nem lóverseny.

Dicséretes dolog, hogy ennyi mindent megteszel a gyermekedért, de ezzel teljesítménykényszeres, depressziós gyereket csinálsz belőle.

Ugyanis ha majd nem lesz képes megcsinálni a dolgokat, amit szerinted kellene, akkor azt fogja hinni, ő a béna...

de tudjuk ugye, hogy te fogsz tőle maximálisan mindent elvárni!

Lehet mosolyogni is csak akkor fog, amikor megparancsolod neki :(

Hát ne haragudj, én nagyon sajnálom azt a szegény kisgyermeket...:-(

Egy 14 hónaposnak nem vasfegyelemre van szüksége, hanem szeretetre..

Jó a kapcsolatotok? És ez miből jött neked le? Odamegy hozzád, megölel, mosolyog rád, megsimogat, megszeretget?

Abszurd, hogy 4 hónaposan elvitted tornára..

Az én kisfiam 5 és fél hónaposan fordult hasról hátra, majd 6 és fél hónaposan hátról hasra, eszembe nem jutott volna elvinni..Most 8 hónapos, és már feláll a kiságyban 2 hete, és érdekes, nem kellett ehhez gyógytorna..!

25 éves vagyok, mégsem folyamodtam hülye könyvekhez..

Az én kisfiam mosolygós, kiegyensúlyozott, ha sír, felveszem, és nem ráordítok, vagy katonáskodok vele, hogy hagyja abba, ott meg pláne nem hagyom sírni, nem lenne hozzá szívem. Neked nem esik rosszul, mikor sír?? Ezt nem tudom elhinni, egy igazi anyai szív is sír, ha a gyermeke sír, vagy fáj neki valami..

A bilizés az abszurd..Ha nincs türelmed 2 gyerekhez, miért vállaltad? Csak mert 40 múltál? Nem ok arra, hogy boldogtalanná tegyél egy kisgyereket, mert neked az úgy kényelmesebb lenne..!

Nyilvánvaló, hogy szeretnéd, ha szót fogadna. Ezzel együtt, ha folytonos engedelmességre neveled, csak azt éred el, hogy később (már most is..) bizonytalan lesz, és hajlamos lesz arra, hogy mindig másoknak akarjon megfelelni..Ilyenné akarod nevelni? Hogy szorongjon ha úgy érzi nem 100%-on teljesít?

Szegénykém..:-(

"kisfiam nagyon visszahúzódó lett és keveset mosolyog..."

Hát ezen nem csodálkozom. A többiek leírták a lényeget, én csak abban erősíteném meg őket, meg biztatnálak téged, hogy változtass a neveléseden, hogy ne csak akkor mosolyogjon a gyereked, amikor kérded.

Nekem még az is felmerült, hogy nem lenne hülyeség felkeresned egy pszichológust (gyerekpszichológust akár), kicsit mesélj neki, kérj tanácsot konkrét helyzetekre, hogy ne egy gátlásos, szorongó gyereked legyen. Akit most még egy kistestvér is "súlyt". (Aztán majd jó lesz a kis korkülönbség, de most még megszenvedi az biztos.)

És az ő érdekében hozd meg azt az áldozatot, hogy kettőt pelenkázol, felejtsd el a bilit, hagyd a csudába!

Anyukáddal milyen a viszonyod?