Meddig aludtatok egy ágyban a babával?

A biológia az utódgondozás szempontjából a következő csoportokat különbözteti meg:

Fészeklakó: pl. gólya, macska

Fészekhagyó: pl. házi tyúk, kacsa

Hordozott: ezen belül

passzív hordozott: erszényesek

aktív hordozott: majomfélék, az ember

Manapság (főképpen Európában) úgy bánunk a csecsemőkkel, mintha fészeklakók lennének. Így aztán a gondozás terén is ennek megfelelő szokásokat alakítottunk ki: külön ágyban altatjuk, babakocsiba tesszük, és gyakran fektetjük (lásd játszószőnyeg). Mindez megfelelő lehet egy kismadárnak, de nem az ember gyermekének. A nevelési módszereknek ez a „vadhajtása” az iparosodással és fejlődéssel terjedt el az elmúlt 200 esztendőben. Általa a szülők maguk is nyugtalanokká válnak, szoronganak, mert azt kell tapasztalniuk, hogy a gyermekük természetének nem felel meg ez a bánásmód. A gyermek sokat sír, az anya feszültebb lesz. Ez a rossz érzés aztán átterjed a gyermekre is, a kör bezárul. Sem az anya, sem a csecsemő nem érzi magát így biztonságban, és nem találnak egymásra.

Aki együtt alszik a gyerekkel, az egészségtelenül neveli a gyerekét, és burokba zárja, aki meg nem alszik vele, az egy önző dög, aki elszakadt a "biológiai valóságtól" és feltételezhetően utálni fogják egymást a gyerekkel.

Hát bakker, nem vagytok komplettek.

Mintha csak végletek léteznének. De így legalább lehet egymást kritizálni. Anyának lenni ennél sokkal szebb, csak valahogy itt az emberek megkergülnek.

Röptében a gyerekeket... :D

Nem az együttalvás vagy külön alvás a két véglet okostóni, hanem az amit mögé látsz...

Édesem, ez a baj, hogy szélsőségesen látja valaki a világot és el sem hiszi, hogy az az anya, aki külön alszik, vagy épp együtt nem jó vagy rossz kategória. Csupán csak úgy csinálja, ahogy a babája és ő maga igényli.

Nem kell kiforgatni a szavakat, csak megérteni, hogy ne alázd a másikat, mert másképp csinálja mint te. S ne bohóckodj a másik véleményén. De biztos nehéz lehet ezt megállni egy tökéletes anyucinak.