Kismamák! Hogy bírtátok az első időszakot a babával? A kialvatlanságot? Mennyit segített a párotok?

Egész jól!

Igaz, az én fiam tápszeres volt, így éjjel apa is meg tudta etetni. Rengeteget segített a férjem, ráadásul pont karácsony előtt született a kicsi, így otthon is volt 2 és fél hétig, mert akkor vette ki a maradék szabiját!

Meg pl. hozzánk, már az elejétől fogva jöttek a mamák. Biztos van, akit zavar, meg kiköti, hogy első 6 hétben senki ne jöjjön. Hát nekünk nagyon jót tett,hogy jöttek. Amikor fáradtak voltunk már nagyon, akkor eljött a mami, mi meg aludtunk egy órát. Vagy segítettek a takarításban!

De én mindennel együtt nehezebbre számítottam!

Jól! Éjjel 2-3 alkalommal kelt szopizni 1-1 órára.

Nappal aludtam vele. Akkor főztem mikor otthon volt a férjem, akkor 2-3 napra főztem, heti 1x takarítottam szombaton.

Férjem segítségére nem szorúltam, hós otthon voltam egész nap, nem kellett dolgoznom, az volt a dolgom a picit szórakoztassam. Ha kellett egész nap ölben cipeltem, ha kellett ringattam...

A ház sem szaladt, mert egy kis porszívózás, rwndpakolás bele fért még akkor is, ha nagyon hasfájós volt!

Én nem jól, könnyebbre számítottam. Az én kicsi fiam hasfájós lett, rengeteget kell vele foglalkozni, plusz mivel van elég tejem próbálok eltenni a fagyasztóba, emiatt minden etetés után fejek is.. Nagyon fárasztó, 5 perceim vannak, ami arra elég csak hogy leüljek netezni, arra már nem hogy belekezdjek valamibe. A délelőttök még csak-csak elmennek, olyankor nyugodtabb, meg tudok főzni meg gyorsan bedobok egy mosást, de ennyi kb.

A párom próbál segíteni ahol tud, de az éjszakákat egyedül csinálom, van hogy 3 óránként kel, van hogy kétszer 5 órát is kibír. Ha nagyon rossz volt az éjszaka, nappal megkérem a páromat hogy vigyázzon rá amíg alszom egyet.

Az elején itthon volt 3 hétig, de olyan rosszul voltam, hogy az ágyból is alig tudtam felkelni. Hamar tápszeres lett (valószínű az én súlyos anaemiam miatt), ezért a napirendünket az első hónap végére kezdtük kialakítani.

Éjszaka még most is 3 óránként kel (2,5 hós), kezdem megszokni a kialvatlanságot (éppen ma hajnal 4-kor mondtam a férjemnek, hogy én már most kimerültem). Nappal sok séta, hogy feltöltődjön az ember.

Az elején sokat segített a férjem, szinte mindent megcsinált a háztartásban és a babával, most már...háát, én megértem hogy sokat dolgozik és fáradt.

A férjemnek a babánk 2 napos korában vissza kellett jönnie külföldre, mert itt dolgozik, és mivel a szülésről nem akart lemaradni (én pedig nem akartam egyedül szülni), a kiírt időpont előtt 3 héttel már szabin volt. Tehát még a kórházban hagyott minket, onnan ment a repülőtérre ... (Azt hittem, belepusztulok, olyan rossz volt, a kórház ablakból láttuk, amikor elrepült a gépe :-(()

Így én kezdettől fogva egyedül voltam a Fiammal, illetve nagyszülők a közelben voltak, de nekem az valahogy nem jött be, hogy helyettem csináljanak olyan dolgokat, amik egy anyuka dolgai ... A Fiam nappal alig aludt, állandóan cicin volt, éjjel is 3-4x szopott, én pedig minden szoptatás után fejtem, mosogattam szorgalmasan. Kb. 3 hét után olyan voltam, mint egy élő hulla. Voltam olyan maximalista, hogy abban a 20 percben, amire le tudtam tenni a babát, nekiálltam felmosni, porszívózni vagy éppen főzni valamit, mindenesetre soha nem pihentem a babával.

Nehéz volt ... Most 20 hónapos a fiam, rajta vagyunk a Kistestvér-projekten és előre félek, saját magamtól. A férjem még mindig külföldön dolgozik, tehát most sem lesz velünk (én nem akarok itt szülni), a tisztaság és rendmániám mit sem csökkent és a fiam sem egyszerű eset ...

Nekünk szerencsénk volt eleinte. 4 óránként evett, nagyon jó kislány-volt. :) Sajnos tápszeres volt, így éjjeli ébredéskor szopizott, addig párom megcsinálta a tápszert. Itthon volt 2 hétig, így nagyrészt ő látta el a kicsit, mivel én mozdulni is alig tudtam :(

Konkrétan miben segített? mindenben. Öltöztetni, tápszert megcsinálni, pelenkázni, fürdetni. Aztán szinte egyszerre jött a fogzás és hasfájás szegénynek. Képes volt több órát keservesen üvölteni. Akkor sokszor csak a párom tudta megnyugtatni. Néha már vele sírtam, mert nem használt semmi.