Milyen elveteket adtátok, áldoztátok fel a nyugalom és boldogulás oltárán?
Ma reggel ránéztem a kisfiamra, ahogy rajzfilmet nézett fél órát kezében egy babapiskótával miközben én a mosogatót takarítottam és az jutott eszembe, hogy hányszor fogadtam meg terhesen, hogy nem fogom ezt csinálni, illetve korábban hányszor osztottam itt az észt, hogy ez mennyire nem jó...
Nektek is vannak feladott elveitek?
Az édesség nálunk is ilyen. Mi szeretjük, egyszer meg lett kínálva, és azóta kikönyörgi.
A tévé meg nem rajtam múlik, egyszerűen nem köti le 10 percnél tovább. Fél óra még nem a világ, csak figyelj oda, hogy ne legyen benne erőszak. Ennyi szabadidő neked is jár.
tv, édesség, következetesség...szóval az ilyenkor megszokottak.
Anyósom nagyon elkényesztette őket, és ha én nem engedtem, akkor egész napos üvöltés.
A legjobban azt bánom, és bűntudatom is van, hogy megfogadtam, nem leszek olyan anya, mint amilyen az én anyám volt.
De sajnos sokszor észreveszem, hogy nem vagyok külömb nála, pedig nagyon utáltam a viselkedését. Ezért még sírni is szoktam. de már fejlődök.
Én a cumit fogadtam meg, hogy nem fog kapni, de fél évesen már annyira ki voltam bukva, hogy éjjel negyedóránként kelt, hogy kizárólag alváshoz, de megkapta. Eleinte be is vált, bár ha kiesett a szájából, menni kellett betenni, és egyre rosszabb lett a helyzet, így cakli pakli 5 hónapot használta, majd elvettem tőle, azóta sem hiányzik.
A tévét én is megfogatam, bár ez nem volt vérre menő fogadalom, hisz akkor még egy szobánk volt, és tudtam, hogy nekem kell valami szóljon körülöttem, különben nem érzem jól magam. És ha megy a tévé, a gyerek önkéntelen is nézi. Néha ültünk negyed-fél órát a tévé előtt, gyerek ölemben, és néztük. Most már 14 hós, már egyes műsorok kimondottan érdeklik, de nem ül előtte, csak a reklámra felfigyel, néha belefeledkezik pár percet és ha zenét hall, táncol.
De pl a franciaágyba sosem venném be..
szia! nekem a cumival kezdődött... a babám egyfolytában sírt, én meg pisilni sem tudtam elmenni. hát odaadtam neki az anyukámtól kapott cumit (azt hittem csak dísznek lesz). aztán kiderült, szegénynek kevés a tejem, azért sírt egyfolytában - tejszaporító trükkök után jött a tápszer, pedig azt hittem, ez velem meg sem történhet.
majd jött a hasfájós időszak, ringatva alvással stb.
most 10 hónapos, talán egyedül a babykomp és a cukor távoltartása még az elvem... ezeket -egyelőre úgy tűnik- legalább sikerül megtartanom :)
Nálunk szintén az együttalvás volt ilyen. De kérdem én: ki lenne képes visszavinni a szobájába, amikor arra ébredek, hogy odabújt hozzám és azt suttogja a fülembe, hogy: " cejetlek Anya!"
Mióta 4,5 éves lett már nem jön. Tehát magától megoldódott, és egyáltalán nem bánom, hogy annak idején feladtam az elveimet.
21.12-es vagyok. egyszerűen nem értem, miért kell még ilyen kérdés-válaszok esetében is lepontozgatni...
aki ezt teszi, árulja már el, ugyan mi volt a baja a válaszommal??? ha a szoptatási kudarc szúrja a szemét, mellesleg írom: hormonális okokból nem lehetett több tejem - ez sajna hetek alatt derült ki. a fiam ezért lett tápszeres, nem azért mert "föladtam egy elvet", muszáj volt...
bocsi az offért, csak bánt ez a dolog, ahogy egyébként az összes többi kudarcom. de el kellett fogadnom, bármennyire is törekedtem rá, nem tudok tökéletes anya lenni...
Köszönöm a válaszokat mindenkinek, megynyugtat, hogy nem csak én jártam így :)
Nemtom miért lett lepontozva a válaszod, semmi olyan nincs benne :O
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!