Mit csináljak-altatás, alvás gondok?

Nem szokja meg, csak azt, hogy ott vagy és segítesz neki, ez pedig egyáltalán nem baj:).

Másfél éves kor körül köszönt be a szeparációs szorongás második felvonása, az ún. újraközeledési krízis.

"A kislányánál újra jelentkező igény az Ön szoros közelségére egy természetes fejlődési folyamat megnyilvánulása lehet. A szülő jelenlétének igénye a gyerekek másfél éves kora körül felerősödik. Ezt a korszakot „újraközeledési krízisnek” nevezzük. Ebben az időszakban a fejlődéssel természetes módon járó leválási folyamat olyan szakaszba jut, amikor a kisgyerek önállósodási törekvései felerősödnek, de ugyanakkor érzi a függését is. Ez a két ellentétes érzés egyszerre jelentkezik, és együtt azt okozzák, hogy a gyermek nem akarja kiengedni látóteréből az édesanyját, követi mindenhová, vagy éppen rajta alszik el, biztonságot keresve. Néhány hónapig eltart ez a teljesen természetes fejlődési időszak. Természetesen egy-egy új fejlődési szakasz vagy betegség, vagy bármilyen történés, ami a megszokottól eltérő, a későbbiekben is okozhat nyugtalanságot, s ilyenkor gyakoribbak a felébredések, a szülő közelsége iránti vágy.

Sokan próbálkoznak azzal, hogy a gyermeket a saját ágyába fektetik le, de végig ott maradnak vele, míg el nem alszik, mesével ringatják álomba, simogatják a fejét. Leginkább azokért a mesékért a leghálásabbak a gyerekek, amiket a szülő saját maga talál ki, de éppúgy megnyugtatják az emlékezetből mondott mesék is. Teljesen helyénvalónak tartom azt is, ha az Önök ágyában alszik el a gyermek, és aztán viszik át a saját ágyába, de ilyenkor beszéljék meg vele, hogy ugyan itt alhat el, de utána át fogják vinni a szobájába, ne érezze becsapva magát, ha felébred. Előbb-utóbb elfogadja, hogy a saját ágyában alszik, de tudja, hogy ha szükséges, a szülei elérhető közelségben vannak.

Biztos vagyok abban, hogy az Ön szeretetteljes türelme és odafigyelése, a gyermek igényeihez való ösztönösen jó alkalmazkodása el fogja érni célját, s nemsokára gyermeke a saját ágyában is biztonságban érzi majd magát!"Kereki Judit pszichopedagógus, innen: [link]

"- Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák "létszámellenőrzést tartanak" éjszaka."innen: [link]

"Az éppen hogy totyogni kezdő gyermek rengeteg kihívással néz szembe nap mint nap. A szoptatás jó alkalom a számára, hogy lelkileg, érzelmileg is feltöltődjön, erőt merítsen anyja közelségéből a rá váró feladatokhoz. Felmérések kimutatták, hogy a hosszan szoptatott gyermekek óvodás korukban sokkal magabiztosabbak, mint korán "önállóságra szoktatott" társaik.

A gyakori éjszakai ébredések szintén elég általánosak ebben az életkorban. Ennek több oka is lehet. Az egyik pl. az, hogy egy 16 hónapos baba akár még több szopit is igényelne napközben, de lehet, hogy túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy ez nappal eszébe jutna, ezért pótolja éjszaka. A másik ok az, hogy az igen aktív nappali tevékenysége során felhalmozódott rengeteg ingert fel kell dolgoznia a kisgyermeknek, ami szintén gyakori ébredéshez vezet. Ilyenkor nagyon sok babának szüksége van az édesanya közelségére és a megnyugtató szopizásra ahhoz, hogy vissza tudjon aludni.

Másfél éves kor körül szokott jelentkezni az ún. újraközeledési krízis is, amikor a baba szinte állandóan az édesanyján lóg, mivel folyamatosan meg akar győződni róla: "anya még megvan". Ezeken felül bármely életkorban gyakori ébredéshez vezet még a felfordulás, változások a családban (pl. költözés, rokonlátogatás), ha más vigyáz a babára, betegség, fogzás, túl hideg, túl meleg, túl száraz levegő.... "innen: [link]

...

Bocsánat hogy elvesztem egy kis időre. Nálunk is hasonló a helyzet, de a nappali alvás sem megy valami egyszerűen( most is mindjárt 3 óra, nemrég aludt el). Most kellett kivennünk az ágyából 2 rácsot, mert elkezdett kimászni felül, amitől kisebb sokkot kaptunk. Persze így szabad a ki-bejárás amit ki is használ. A nappali "küzdelem" már hamarabb elkezdődött, azt először annak tudtam be hogy itt a tél, nem tudunk annyit menni csavarogni, amiben van is valami, de nem hiszem hogy 3 órakor fáradna csak el. 14 hós volt mikor külön szobába költöztettük, teljesen simán ment, beraktam egy fotelt az ágya mellé, ott ölben megitta azt esti tejcsit, elaludt, majd átraktam az ágyába. Nem sokkal később kivette a cumisüveget a kezemből, azután már az ágyban fekve kapta meg a cumit és aludt el, kb 2 héttel ezelőttig. Ha nagyon fáradt most is elalszik, de ez a ritkább sajnos :( Az éjszakai vándorlás a rácsok kivétele után kezdődött, beszéltem róla a védőnőmmel, azt mondta hogy készüljek rá hogy egy hét kemény lesz. Hát az első pár nap nem is volt olyan durva, 1-2-szer átjött, visszavittem, ha kért kapott tejcsit (mostanában nem mindig eszik rendesen nappal, akkor megéhezik éjjel). Most viszont napok óta óránként kelünk. Ott szoktam maradni vele, leülök vele a fotelba, megvárom míg elalszik, beteszem az ágyába és van hogy 3 perc múlva, van hogy egy óra múlva megint jön át hozzánk. Megpróbálom mindig vissza vinni, de már 3 hete beteg vagyok, éjszaka nagyon fáj a torkom, reggelre elönt a takony, ezért az éjszakai műszak most eléggé megvisel. Bevallom őszintén nálunk is volt hogy végül csak ott maradt az ágyunkban, de ez nem túl ideális attól függetlenül hogy imádnék vele aludni, állandóan forgolódik, rúgdosódik, hol én kapok, hol az apja :) Örülök hogy írt valaki erről az újraközeledési krízisről, ezt is tapasztalom rajta. Pénteken elszaladtam a szomszédos koleszba menüért, apukájával maradt itthon, negyedórán keresztül sírt, pedig elköszöntem tőle, elmondtam hová megyek és hogy nem maradok sokáig. Az apjának azt sem hagyta hogy kézbe vegye. Sohanem hagyom itthon köszönés nélkül, nem osonok el sehova. El szoktam járni (heti 1-2 alkalommal eljárok zumbára vagy egy barátnőmmel beszélgetünk, így tudok feltöltődni) általában tök jól elvan az apjával, játszanak, akár boltba is lemennek, a fürdetés amúgy is apáé szokott lenni. Úgyhogy ez a pénteki cirkusz kicsit sokkolt. Ha felriad akkor is csak én tudom megvígasztalni, altatásnál is ott kell lennem, hiába vagyok a szomszéd szobában, jön utánam. Az hogy beleszokik-e az ágyatokba szerintem gyerekfüggő. Az én kislányom nagyon sokáig aludt velünk, általában a mi ágyunkban aludt el, és csak utána raktam át az övébe. Aztán egyéves kora körül ez megváltozott, nem volt hajlandó a mi ágyunkban elaludni csak a sajátjában. Nyaralás alatt ugyanez volt, az utazóágyba beleraktuk és elaludt. Nem mondom hogy minden gyereknél működik, örültem is neki hogy ez így alakult. Most ha arra van igénye akkor én ott vagyok vele, biztos vagyok benne hogy pár hét és helyre áll mminden, addig pedig próbálok kitartani.

Még annyit, hogy mondták nekem is hogy nem így kéne altatnom, nagylány már, ne üljek mellette, el kell hogy aludjon egyedül. Az én kislányom nem ilyen típus, sosem volt az, kényszerrel pedig nem akarom megváltoztatni. Biztos vagyok benne, hogy eljön majd annak is az ideje, de most még nincs másfél éves, az is ki fog szépen alakulni. Valószínűleg a foga is jön, amennyire meg tudom nézni 12 már tuti kinn van, az őrlői dúródhatnak, rágcsálja az ujjait és ömlik a nyála. Nekem a védőnőm mindig azt szokta mondani, hogy csináljak mindent az ösztöneim szerint, ha valamit mégis "elrontok" majd segít "megjavítani" :)

Bocsánat hogy hosszú voltam és végül okos tanáccsal segíteni nem tudtam, de hátha ad egy kis erőt az is, hogy nem csak te vagy ilyen helyzetben :)

Visszaolvastam magam, milyen kis pozitív voltam még egy hónapja, de sajnos fogy az erőm :((( A rajtam lógás egy ideig nagyon durván ment, most egy kicsit enyhült de még mindig csinálja. Múlt héten megbeszéltük apával, hogy ő kel hozzá éjszaka, mert egyszerűen már nem bírom, van hogy csak egyszer van hogy 3-szor, van hogy óránként kell visszavinnem, és hetente egyszer hajnalban fenn vagyunk minimum 2 órát, nem bírom visszaaltatni. Persze ha az apját meglátja, akkor kiabál utánam, de muszáj volt ilyen módszerhez nyúlni, bár nem veszem észre hogy bármit is elértünk volna vele. Ugyanúgy jön át hozzánk minden éjszaka, csak van hogy nem mellém áll, hanem az apja mellé. Egy hónapban egyszer aludja végig az éjszakát, akkor persze megijedünk, hogy úristen biztos valami baja van... Köztünk sem hajlandó aludni, állandó a rugdosás, lökdösés, pedig már ezt sem bánnám, csak aludjon. Ha elmegyünk csavarogni és kifárad ugyanúgy nem alszik, tegnap egész délelőtt pörögtek egy ismerős kiscsajszival, ugyanúgy nem volt hajlnadó elaludni fél 3 előtt, pedig majd kiesett a száján akkorákat ásított. Ha átaludja az éjszakát az is csak annak köszönhető, hogy délután 3 után már nem hagyom aludni. Ha addig nem hajlandó lefeküdni, akkor utána nincs alvás, így sem tudom este lerakni 10 előtt, akkor tuti éjfélig pörögne. Úgyhogy TOTÁLIS káosz van, most bújt ki a 15. foga, még egy szemfog és 4 őrlő hátravan. Szeptemberben mennem kéne vissza dolgozni, ha akkor is ezt fogja még csinálni az isteni lesz, bankban dolgozom, szerződéseket kötök, pénzt kezelek, fizethetem majd a hiányaimat... Úgyhogy mostanra teljesen széthullottam. És persze meg vagyok verve hogy én igenis szeretnék neki még egy tesót (mondjuk az éjszakáimba beleférne, ha már úgysem alhatok :) )

Remélem nálatok normalizálódott mostanra a helyzet.

Kedves Disi:)!

2es vagyok.

MEnnyi ideig, hány napig próbáltátok, hogy mellettetek aludjon? A legtöbb helyen, ahol foglalkoznak az együtt- alvással(persze "támogató" könyvekben, oldalakon), azt írják, hogy mint minden új helyzethez, ehhez is kell pár alkalom, nap, hogy mindenki megszokja az új "felállást". Azt javasolják, hogy ha az első 1- 2- 3 éjjel forgolódással is telik, érdemes "kitartani", mert utána, amint mindenki hozzászokott az új rendhez, nyugodtak lesznek az éjszakák:).