Próbálta valaki a "felvesz-letesz" módszert? Tapasztalatokra lennék kiváncsi

Az a baj ezekkel a módszerekkel, hogy most azonnal látszik, hogy sérült- e a lelke, hanem később, abból, hogy hogyan bánik az emberekkel, hogy van- e önbizalma, hogy fiatal felnőttként/kamaszkorban mer- e a problémáival ügyes- bajos dolgaivaé a szüleihez fordulni, döntésképes felnőtt lesz- e...

Minden kisgyerek vágyik a szülei szeretetére, az is, akit tréningeztek, tehát az, hogy egy kisgyermek akit a kontrollált sírás módszerével "tnaítottak" meg aludni, ugyanúgy szereti a szüleit, nem kérdés. Hanem az, hogy a bizalom a külvilágban megvan- e, ennek pedig az alapjait csecsemő korban teszi le a szülő. Egy olyan módszer, ami a módszeres stresszre helyezi a hangsúlyt, nem segíti ennek a bizalomnak a kialakulását.

A válaszomból kiderül valószínűleg, hogy nem próbáltam ezen módszert, viszont mivel anyából vagyok, aki küzdött az altatással, nagyon- nagyon utánaolvastam és erre a következtetésre jutottam, elnézést ha rosszul tettem, hogy leírtam!

Szia. Az enyém is épp 8 hónapos volt, amikor felborult az altatás. Addig úgy aludt el napközben, hogy amikor álmos lett (nagyjából ugyanakkor minden nap), ölembe vettem, egy kicsit dajkáltam, majd amikor más olyan kis "kómás" lett, betettem a kiságyába. Elfordult és aludt. De a 8 hós kora után hiába vettem az ölembe, ki akart "ugrani" onnan. Rá kellett döbbennem, vége, eddig tartott ez a fajta altatás (aminek tudtam, hogy valamikor vége lesz). Én is elkezdtem sokat-sokat olvasni, infókat gyűjteni, most mitévő legyek.

Végül a lehető legjobbat választottam:

elkezdtem beszoktatni a kiságyában való elalvásra.

Eleinte nehezen ment, volt hogy 30-45 perceket is ott ültem mellette, simogattam, susogtam, de nem vettem ki. Pár (6!) hét után észrevettem, hogy eltolja a kezem a hátáról, ne simizzem és a susogásomra sem tart igényt többet. Azóta egyedül alszik el minden alvásakor. (Azért a fogzás, nátha beleszól néha...sajnos).

Bocs, hogy ilyen sokat írtam, de nekem ez a tapasztalatom.

Utolsó vagyok.

Nekem is "jött-ment" amikor akkor tettem le, amikor még nem volt olyan álmos. Eleinte nehéz volt kifigyelni, de mára belejöttünk.

Én azt javaslom, válassz ki egy módszert, amit jónak gondolsz, kezd el úgy altatni, de ne add fel pár nap után, ha nem megy.

Később még nehezebb lesz szoktatni, ha most nem teszed meg.

Nekem jövő héten lesz 9 hónapos és hasonló cipőben járok mint ti.

Néhány héttel ezelőttig úgy aludt el a babám, hogy az ölemben lehunyta szemét valamilyen zenére és ekkor beraktam a kiságyba. Na most ott tartunk, hogy hiába veszem az ölembe, sehogy se jó neki, állandóan kifordul, visszafordul, fészkelődik, nagyon-nagyon nehezen alszik el még akkor is ha álmos. Látszik hogy nem jó már így neki.

Ezért kb. 2 hete azt csinálom, hogy berakom a kiságyba mikor nagyjából tudom, hogy már álmos lehet. Ekkor kb. 1 perc után feláll (szerintem örül hogy ott is mindent megtapizhat, játszhat stb.). Nos amikor feláll én kijövök, gondolom még ekkor nem annyira álmos hogy elaludjon. Ha elkezd nyüglődni, sírni akkor bemegyek újra, de nem veszem ki a kiságyból, csak hasra fektetem és megnyugtatom. Ha újra feláll újra kijövök, ha sírni kezd bemegyek stb. Szoktam neki alvós nyuszit is adni, bár az még nem igazán érdekli, de hátha rákap, valamint simizem, szoktam betenni zenét is.

Ez az egész művelet eltart 30-45 percig is, de egyszer csak, mikor beteszem a kiságyba és megnyugtatom, szépen álomba szenderedik. Reménykedem, hogy az idő előbb-utóbb le fog rövidülni, de az ölemben is már nagyon hosszú idő után alszik el csak, úgyhogy mindegy, hogy ott altatom ennyi ideig vagy a kiságyban.

Ja és tegnap mikor elkezdett kicsit nyűglődni a kiságyban és mentem be hozzá azt láttam, hogy már lefeküdt magától és alszik teljesen egyedül! Szóval szerintem előbb-utóbb be fog érni ennek a módszernek a hatása, remélem.

(Éjjel viszont még sokszor ringatni kell, csak úgy alszik vissza, de talán így hamar javulni fog az a helyzet is ha megtanulja hogy a kiságyban alvás van)

Első vagyok, örülök, hogy jól fogadtátok az irományom, bevallom, kicsit "féltem" a fogadtatástól:).

Szerintem azzal, amiket leírtatok, semmi baj nincs, hiszen nem arra építetek, hogy beletörődik a dolgokba, hanem szépen fokozatosan, a babára odafigyelve, stressz nélkül altattok:). És igen, szerintem is az a legjobb, ha a nagyobbacskát már nem tudjuk ringatva altatni, akkor valami más rituálét kitalálunk, ami a baba érettségének megfelel és a lehető legszelídebb módon terelgetjük az elalvás felé:).

Még valami eszembe jutott a kontrollált sírásos módszerekkel kapcsolatban. Elképzelem, hogy nehezen nyugszom meg egy stressze nap után, jól esne ha a férjem segítene ellazulni, odahívom, nagy nehezen a "száját húzva" odajön, én épp kezdenék megnyugodni, majd felpattan és otthagy. Megint kérem, hogy jöjjön mert szükségem van rá, megint odajön, gondosan figyelve az órát, hogy eltel- e már 5 perc, aztán faképnél hagy mikor kezdenék kiengedni....és így tovább. Hát, nem éppen így képzelném el a harmonikus, empatikus viszonyt...Nyilván beletörődnék, hogy tojik a fejemre és békén hagynám egy idő után de hogy nem lenne épülésünkre ez a tettsorozat, az tuti:(. És egy csecsemőnek, aki éppen felfedezi, hogy anya és ő nem egy személy, illetve a még kisebbeknél a magára hagyás egyenlő az életveszéllyel(akik még nem tudják esszel, hogy a magára maradás nem egyenlő azzal, hogy anya eltűnik örökre és felfalnak a vadállatok:) ), egészen biztosan nem szolgál a javára egy ilyen módszer. Szerintem:).