Vannak itt, akik nehezen tudták eldönteni, hogy legyen-e tesó?

Nekem is 8 hónapos a babám, és álomgyerek! 3. lombikkal jött össze, ami ugye nem kevés pénz volt. 31 vagyok, és van hitelünk. Férjemnek van munkahelye és én is vissza tudok menni dolgozni. Jó lenne a kistesó, de jelen pillanatban nem tudjuk vállalni. Nem addig van baj, amíg pici, hanem utána iskoláztatni kell őket, és jó lenne segíteni őket az "élet" elindulásánál is. Ezt most kettő gyereknél nem tudjuk bevállalni, még egynél is nehezen sajnos. pedig jó lenne...

Remélem nem fognak lehurrogni azért , mert felelősségteljesen belegondolok a távolabbi jövőbe.

Mi képtelenek lennénk úgy élni, hogy valahogy csak lesz... Nem ezek a típusú szülők vagyunk.

Mi is egyfolytában gondolkodunk. A lányunk 3 éves elmúlt már, épp ideális lenne a tesó. Szerencsénkre nagyon jó kislány, 10 hetes kora óta átalussza az éjszakát, nappal is jókat alszik. Mi annyira nem állunk rosszul anyagilag, bár vannak hiteleink és szülőknél lakunk, de családi házban, külön emeleten, konyhával, hálóval, nappalival..stb. A szívünk a tesót diktálja, de mivel mindketten elvált szülők gyermekei vagyunk, szeretnénk a mieinknek jobb jövőt biztosítani, iskoláztatni, és hogy sportolni, utaztatni tudjuk őket. Bennünket még az is motívál, hogy ha mi már nem leszünk, ő ne legyen egyedül az életben, ráadásul imádja a babákat. Bennünket egyfolytában leugatnak, hogy ahol jut egynek, ott kettőnek is, ahol kettő van, ott a harmadikat meg sem érezzük. Én ezt nagyon nagy butaságnak tartom, mert ahogy mondod iskoláztatni kell őket, hiába lesz ingyen a tankönyv (ha egyáltalán ingyenes lesz még addig) a rengeteg plusz dolgot meg kell venni, osztálypénz, kirándulás, ünneplő ruha...stb. Az életben is el kell indítani, mi is örültünk volna a férjemmel ha nekünk is tudnának segíteni, de nem így volt.

A másik viszont, hogy már nagyon kényelmes így, hogy ilyen nagy a leányzó, és bizony újra kelni éjszaka, fogzás, szoptatás...kettővel csak nehezebb, egyiket isibe, másikat oviba, melóba beérni....

De végül is mindig azt mondom, más is megoldja ezeket a helyzeteket, mi is meg fogjuk tudni oldani.

Október elején le is álltam a gyógyszerrel, ma kérek időpontot a dokimhoz, aztán meglátjuk, mikor jön össze... Majd írjatok kinek hogy alakult, lesz-e tesó?

Hát igen. Nagyon dühítő állapot. Nyugodt szívvel nem tudok belemenni (illetve nyugodt aggyal, mert szívem szerint vállalnék :))viszont így meg előbb utóbb elmegy mellettem az élet, és végül úgy alakul hogy nem lesz.

Nálatok egyébként a lakásméret lehetővé tenné a dolgot? Persze két szobásba is lehetséges gyereket vállalni, csak számomra nem optimális.

Hitelünk nekünk sincs egyébként. Az én férjemnek is van munkája. Rám nem vár nagy karrier. Meg vagyok róla győződve hogy életem legnagyobb eredménye az lesz hogy van egy tündéri fiam, akit a lehetőségekhez mérten igyekszem a legjobb emberré nevelni. Nagyon szerencsések vagyunk, mert a lakást úgy kaptuk a szülőktől, tehát adósságunk nincs. Csak ebből kiindulva meg az én fejemben van olyan hogy de jó lenne ha ezt mi is meg tudnánk teremteni a gyerekünknek. De hát ez még egy gyerekkel is közel lehetetlen. Írtam már ellene, mellette listát is, de semmi nem segít a döntésben. Ilyenkor irigylem azokat akiknek "becsúszik" a baba. Nem kell annyit agyalni. Akkor egyértelmű lenne hogy megtartanám, de nálunk védekezés mellett nem csúszik be :)

16:27-es vagyok

Nem semmi mennyien gondolkodnak egyformán. Nekem is furcsa, hogy annyira bátor emberek vannak, hogy 1,5 szobás hiteles lakásba 3 gyereket akarnak. Mindig felteszem a kérdését, akkor én mit gondolkodok? Bár nálunk a hellyel annyira nem lenne gond. Én is úgy vagyok vele, hogy annyira átélném még egyszer a babázást, a kislányom is nagyon örülne neki, de úgy félek tőle. Amúgy én az elsővel nagyon depis voltam, csak elláttam az elején, mert muszáj volt....csúnya betegség az biztos. Én is félek, mi lesz, ha beüt a krakk és a férjemnek nem lesz munkája, épp úgy, mint amikor terhes lettem, pont akkor ment csődbe a cég..szép kilátások, gondoltam. És mivel én is megyek a 36 felé, vagy most vagy soha, és nem akarom megbánni, hogy végül 1-ke maradt, hisz ragyog a szeme, mikor a barátok közt Lacija kezében ringatja a picit, képes a wc-ről kifutni azért, hogy lássa. És sorra születnek a babák a környezetünkben, épp ma 00.15-kor szült meg a barátnőm, hát kész vagyok ilyenkor lányok...