Mit tegyek, hogy ne őrüljek meg a kisfiamtól?

Elmondom nálunk hogy alakultak az éjszakák, mert van hasonlóság a tiétekkel.

6-7 hónapos koráig a saját ágyában aludt a kisfiunk, 3 óránként ébredt, megszoptattam, visszaaludt.

Később, talán a fogzás miatt, éjjel vagy 10-szer kellett kelnem hozzá, ha Apa ment be hozzá, ugyanúgy sírt tovább, de tőlem sem a simogatást várta meg a puszikat, csak a cicit... Nem bírtam az éjszakai túrákat, átköltöztem a fiunk szobájába és egy nagy szivacson mellette aludtam vagy 2 hónapig.

Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, sikerült megoldanunk HUMÁNUSAN a helyzetet.

Első körben az volt a célunk, hogy az Apukája jelenléte is meg tudja nyugtatni, utána az, hogy ne szopizzon éjjel ilyen sokszor.

Azt kezdtük el csinálni, hogy az esti lefekvése után ha megébredt (este 9-kor, 10-kor), akkor Apukája ment be hozzá. Persze először sírt, de idővel nála is meg tudott nyugodni. Kb 20 perc után mentem csak be én is, és akkor szoptattam meg. Éjjel viszont mellette voltam és etettem. Azután amikor már Apánál is megnyugodott esténként, akkor cseréltünk, és Apa aludt mellette. Első éjjel 2x2 órát sírt, második éjjel 1x2 órát, harmadik éjjel fél órát, most tartunk a 4. éjszakánál és átaludta!!!!! Nem hagytuk egyedül, ott volt vele az Apukája. Direkt így időzítettük, hogy a 4 napos ünnep alatt kipróbáljuk, így napközben tud pihenni a férjem. Kipróbáltuk és bevált! A babám reggelente pedig széles mosollyal trappol át a hálószobánkba. Szerintem semmilyen kárt nem okoztunk Benne, nem hagytuk egyedül, csak annyi történt, hogy 4 nap alatt megtanult egyedül aludni!

Beszéld meg a férjeddel, nálatok is beválhat ez a módszer!