Annyira rosszul érzem magam a ma történtek miatt?!

azért ez a "hagyd, majd eszik ha akar" nem teljesen így van, én borzasztóan rossz evő és ivó voltam gyerekkoromban és a doki javasolta, hogy hagyjon anyukám majd eszem ha éhes leszek...két nap szinte semmit nem evés/ivás után infúzió lett a vége.

Ennie azért kell meg főleg innia!

Figyu, ez tényleg lehet hogy erős volt, amit tettél, de nyugi ettől még nem kell felnőtt korában pszichiáterhez járnia:)

Egészen biztos hogy mindenkivel előfordult már ilyen, emiatt ne érezd magad rossz anyának.. Velem is, nem is vagyok rá büszke, de próbáld magad türtőztetni azért, mert ők nagyon pici gyerekek még. Játékkal sokkal több mindent el lehet érni náluk.

Nekem a fiamnál egy dolog jött be (ő már 4 éves), ezt mostanában kezdtük, hogy viccesen tálalom az ételeket. Ő pl. korábban a szendvicshez csak a paradicsomot volt hajlandó megenni. Csináltam neki uborkából emberkét, haja petrus volt, szeme, szája ketchup. Érdekes módon elfogyott az összes uborka, mire megette a szendvicset! :)

Egy pár ötlet, némelyik nem is bonyolult:

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

Szia...azt hiszem már írtam Neked egy másik kérdésednél...egyidősek a fiaink. És az enyém sem eszik. És én sem vagyok minden esetben a nyugalom szobra....csak azt szeretném Neked mondani, hogy ne görcsölj erre a kaja dolgora ennyire rá. Kínáld többször naponta...ne ültesd le a székébe (írtam is, hogy én tegnap 45percig etettem a nappaliban ülve miközben ő dömperezett meg pakolt meg istentudja mit csinált) Amint betettem a székébe nem evett, kivettem és hagytam jönni menni, akkor evett. Legyél kicsit rugalmasabb.

Nyilván jön a foga is...azért az sem olyan egyszerű dolog ám.

Én simán adagolom neki napközben a kaját...ő játszik, én meg jövök megyek utána, adok egy kis joghurtot, vagy egy kis pogit ezt azt neki. Ebédet is megette ma így:-)

Nyugalom.

"Örüljetek, ha Nektek olyan nagyon nagy türelmetek van és soha nem borultok ki. Bár ezt én sem hiszem el senkinek, de hát itt mindenki azt mond amit akar, senki nem tudja ellenőrizni"

Leírtam már, de akkor elmondom mégegyszer, hogy nem azt akartam ezzel mondani, hogy én tökéletes vagyok és soha nem borulok ki. De szerintem az, hogy nem eszik a gyerek, nem egy akkora horderejű dolog, hogy ennyire ki kell borulni és bántani a gyereket. Számomra ez nem fér bele.

Az a baj, hogy akinek nincs rosszul evő gyereke, annak halvány gőze nincs, hogy milyen nehéz nyugodtnak maradni. A játékboltban a hiszit azért tudja méga legbénább anyuka is kezelni(ha akarja), mert egyszeri de legalábbis extrém eset. A nem evés meg akár napi ötször egy órát is tartó kín. Na erre azért nem olyan könnyű nyugodtnak maradni, ahogy végzel az egyik etetéssel, rettegsz, hogy majd a következőnél sikerül-e belediktálni valamit vagy a következő védőnénis látogatásnál megint a szemedre hányják, hogy "alultáplált, nem lesz ez így jó" te meg égsz, mint a rongy és közben meg filózol, hogy nem okoz-e a gyereknek maradandó kárt az éhezése. Na ezeket átgondolva mondja azt valaki, hogy nyugodtnak tudna maradni...Nem lehet.

Én rossz evő voltam, anyám megszenvedett velem még iskolás koromban is, és tudom, hogy jót akart nekem még ha el is fogyott néha a türelme és kiabált. Tök igaza volt

Hm. A kisfiam extrém kicsi súllyal született, ráadásul enni sem volt hajlandó. Úgyhogy ha valaki, hát én ismerem, hogy milyen idegölő, ha a gyerek nem eszik. Gyomorszondával is fenyegettek. De valahogy nem jutott eszembe megrázni vagy megverni a gyerekemet ezért. Pedig elég rendesen ki voltam borulva, elhiheted. Volt, hogy a férjemen töltöttem ki a mérgemet, ez sem szép dolog, nem vagyok rá büszke. De a gyereken kitölteni... ez nekem kicsit sok.

Ráadásul az is elgondolkodtató, hogy egy rosszul evő gyerek egy ilyen eset után hogy reagál? Csak még inkább rögzül benne, hogy az evés valami nagyon rossz dolog, ami után anya mérges lesz és bántani fog.

Akárhonnan nézzük mindenképpen nagyon rossz és ártalmas, amit a kérdező csinált, nem az a kategória, amit el lehet felejteni azzal, hogy "ja hát ideges voltam". Szerintem itt már komolyabb a probléma.

Amit a 36os írt vegyétek az én véleményemnek is.

Egy 15 hónapos rosszul evő baba anyuja.

Már válaszoltam korábban.

Csak azért nem értek egyet a 36-os válaszolóval, mert én is végigcsinálom a napi idegbajt azzal, hogy nem eszik. Én is rettegek már reggel, hogy atyaég mindjárt reggeli, ha tudom apára lőcsölöm az etetést, mert annyira idegesít ahogy ott ülök próbálok belediktálni pár falatot. De én próbálom megoldani a helyzetet, próbálok rájönni mi a baj amiért nem eszik. Kihagytam párszor a tízórait, uzsonnát, próbálom nem beültetni a székébe...igen, minden elvem ellen vagyok, mert a gyerek ülve egyen, de ha máshogy nem eszik néha meg kell magamat erőszakolnom. És még mindig hamarabb veszem ki a székből és engedm útjára, és ülök a nappaliban a szőnyegen tányérral a kezemben, mint hogy megrángassam csak azért, mert nem azt csinálja amit én akarok, jelen esetben nem eszik.

Én megértem a kérdezőt, nem ítélem el, csak annyiban, hogy ő a felnőtt, neki kell változtatni. Ez nem megoldás, amit csinál, tukmálja a gyereket nap mint nap, a gyerek nem eszik (szerintem amúgy pont az ellenkezőjét fogja elérni ezzel a viselkedéssel az anya) nem is fog, VALAMIÉRT. Az anyának nem idegbetegnek kellene lennie hanem átgondolnia a dolgokat, és rájönni a valami okára.

a vicc, hogy az ilyen kicsik utána bekerülnek egy közösségbe (bölcsi, ovi, megőrző, baráti társaság több gyerekkel) és hirtelen elkezdenek jól enni, nem válogatnak annyira stb...

:)