Lehetséges, hogy valakiben nem alakulnak ki anyai ösztönök? Mit lehet ilyenkor tenni?
attól függ, hogy hány éves az illető és pontosan mit is takar ez.
mert mondjuk, más ha szülés utáni depresszióról vagy éppen valami teljesen más dologról van szó
Sok mindentől függ.
Ha huszonéves vagy, és nem érzel ilyet az nem baj, sőt ha hamrincas éveidben vagy, az sem nagy baj. Ha terhes vagy és nem érzed, az sem baj. Ha nem olyan rég szültél és nem érzed, még ez sem akkora nagy baj, mert már a célegyenesben vagy.
Ez egy Ö S Z T Ö N. Jönni fog. Hormonális.
24 éves vagyok,a kislányom 7 hónapos.
Nagyon jó baba,nem vele van a baj...
Szeretem és szinte minden körülötte forog,mindenből a legjobbat kapja,de nem érzem azt a ragaszkodást,mint amiket hallok másoktól.Nem vagyok vele 0-24ig,mert egy héten 2-szer/3-szor babysitter vigyáz rá 1-2 órát délutánonként és nincs is velünk egy szobában.
Beszélgettünk az egyik ismerősömmel és mondta,hogy őt mennyire megviselte,hogy a babája másfél éves korában abba hagyta a szopizást és kérdezte,hogy én hogy viseltem.Mondtam,hogy a babám szinte születése óta tápszeres,mert utáltam a szoptatást,taszított az egész.Erre annyit mondott,hogy valami nem oké velem,ha így gondolom.De nem tehetek róla,egyszerűen nem ment,nem bírtam.
Elég sok divatos babaruhákat vettem neki már az első hónapokra és mondta anyukám,hogy úgysem azt fogom nézni,hogy miben van,nem fog számítani.Viszont nekem a mai napig számít,hogy mibe öltöztetem,nem adtam rá rugdalózót napközben,csak nagyon ritkán,ha 100%ra tudtam,hogy senki nem jön hozzánk,mert szerintem az inkább pizsama.
Nem bírok sokáig itthon lenni,ezért folyton babás programokra megyünk vagy találkozunk a picivel a barátnőimmel és elmegyünk valahová,nem akarok folyton a picivel kettesben lenni,jól esik a társaság és az,ha kimozdulunk
Programozott császárom volt,semmilyen komplikáció és szövődmény nem volt,depressziós biztos nem vagyok.
Nem értem,hogy miért nem ragaszkodom hozzá és hogy mi a baj,mert nagyon szeretjük a párommal és mindent megadunk neki,de mikor más anyukákat hallgatok,akkor úgy érzem,hogy én sehol nem vagyok hozzájuk képest.
Szia, kettes vagyok.
Szoptatás: Én is borzongtam tőle. Szmomra is fura volt...bár én ettől függetlenül szoptattam. Szerintem ez mindenkinek a magánügye.
És ha jól emlékszem 7 hónaposan még én sem repestem a boldogságtól, és nem tengett túl bennem az anyai ösztön, de azért már néha nha felütött a fejét. Az én fiamra is heti 2 alkalomall 2-3 órát vigyázott a nagyija. És a mai napig külön szobája van és ez így is fog maradni.
15 hónapos, és imádom...a legjobb dolog anyának lenni. De nem volt ez mindig így, olvashatod. Ez tényleg csak úgy szépen lassan, olyan 8-9-10 hónapos kora körül kúszott be az életünkbe. LAssan alakult ki, de ettől biztosabb érzés nincs a földön. Ne aggódj. Érdekes, pl korábban el nem tudtam volna képzelni, hogy a gyermekem a mi ágyunkba aludjon! Ma már ezt nem is értem, csak nézek önmagamba, és kérdezem, hogy hát beteg vagy te? vagy mi volt veled? Ma már ez sincs igy.
Rugdalozó: Ez csupán ízlés kérdés, semmi köze az anyasághoz. Nem tetszik neked kész, ennyi. A szomszéd csaj soha nem adott volna rá rugit a fiára, én abban "járattam" 7 hónapos koráig. Ez volt kényelmes. Én béldául tök bénának találom azt hogy ha "felnőttesen" van öltöztetve egy bébi. Hisz ő bébi :-)
Próbálj meg kicsit talán felé fordulni, nem jönni menni örökösen, bár szerintem ez sem rossz dolog, ki így ki úgy érzi jól magát. Én inkább itthon ülő tipus vagyok, de több mint 10 évvel idősebb vagyok mint Te :)
Szóval fordulj felé, figyeld, maradjatok többször kettesben. És bízz az időben!
Én akkor kezdenék aggódni ha 3-4 hónap múlva még mindig így érzel, az depreszzió is lehet, tudod a szülés utáni depresszió nincs összefüggésben a szülés milyenségével. Az is hormonális, ugyanúgy mint az anyai ösztön :-)
Nem marad igy és semmi gond nincs veled!
Egyformák sem vagyunk:)bár én is hasonlóan éreztem pedig 41 éves vagyok és első,egyszem lányomat nevelem.Most 18 hós és ha hiszed ha nem még csak pár hónapja tudok feloldódni az anyaságban:)
Még csak most élvezem a társaságát igazán..igen ez szörnyű de igy van.
Én is úgy öltöztetem,hogy mindig nagyon csinos és összeillő stb.:)meg is dicsérik állandóan.
Tehát te is törekszel a legjobbra ,amit csak adhatsz neki.
benned azért lehet ez,mert még nagyon fiatal vagy és igényled a szabadságot,ami már nyilván nem olyan,mint a baba előtt.
Velem meg az a helyzet,hogy a baba előtt,olyan sokáig voltam független,szabad...hogy lemondani róla nagyon nehéz,mármint arról,hogy megtehettem eddig azt,hogy gondoltam egyet összepakoltam egy bőrönd cuccot és mentem,ahová akartam..
Ezek mind-mind tudat alatt munkálkodnak bennünk,de le fog csendesedni és teljesnek fogod érezni az életedet a babáddal..majd meglátod.
Nyugalom,minden jön szépen,ahogyan kell:)
Jó egészséget kívánok Nektek!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!