Milyen anyának lenni? Így képzeltétek el a babóval az életet?

Ahogy egy barátnőm megfogalmazta helyettem. "...lovat akartam, de nem ilyet..."

Sajnos én sokszor érzem azt-bűntudattal- hogy nem erre számítottam. PEdig egy szavam sem lehet lányomre, mert jó kislány, nem hisztis, nem nyűgös, értelmes, okos 13 hós. De sokszor nincs időm semmire, nem azt csinálja amit kéne, nem alszik, még mindig cicifüggő és sokszor kifáraszt nagyon.

Én azt hittem, hogy kemény csaj vagyok, de sajna nem...

És most 9 hetes vagyok a másodikkal, előre félek, hogy hogy fogok boldogulni a kettővel, de hiszem, hogy ha most ezen átesem, később mindenkinek jobb lesz.

Amúgy egy csoda, mert ha átölel, puszit ad, rám mosolyog és huncutkodik, nem lehet nem imádni:)

Mindennek ellenére nem adnám semmiért!!

Eddig ez a legjobb dolog, amit csináltam az életben, pedig sok mindenen túl vagyok. Mégis nehéz néha, főleg a magány hiányzik és a szabadság, de ezt is meg lehet oldani okosan:-)

8 hós fiú anyuja

Szia!

Hát én az elején nem ezt vártam, elég sokat sírt a bébi, gondok voltak a tejjel meg, hasfájás, meg hasonlók, de túléltük. Kb.9 hónapos koráig kelt éjjel enni, még a mai napig kelek hozzá 2-3 szor. Már kezdem megszokni, természetessé vált. Amúgy egy hihetetlen dolog, és nem cserélnék senkivel. Imádom ezt a kis rosszaságot, most már 10 hónapos. Annyira okos, értelmes kis fejük van, és nem is gondolná az ember, hogy mennyire lehet szeretni őket. Ahhoz képest, hogy mielőtt teherbe estem azt mondtam, nekem nem lesz gyerekem az tuti.... Most meg már azon gondolkodunk a férjemmel, hogy kettő legyen vagy három? :) :) Mi néha le szoktuk passzolni a nagyszülőknek, és akkor kicsit tudunk magunkra koncentrálni, mert azért azis kell, szerintem.