Ti hogyan kezelitek az anyósotok babával kapcsolatos tanácsait? Vagy egyáltalán ez meddig jótanács és honnantól beleszólás?

Nekem is van ilyen problémám. Rengeteg történetet tudnék mesélni az iszonyatosan erőszakos mindent tudó anyósomról, de most nem teszem. Sokszor én sem tudom, hogy mit tegyek, mit válaszoljak, mert miközben úgy érzem, kerülnöm kell a nyílt konfrontációt, azért én is elég harcias tudok lenni, és könnyen felkapom a vizet. Amit mindig elhatározok, hogy ne kezdjek el magyarázkodni, hogy mit miért teszek. A legjobb, ha olyan nyugodtan, ahogy csak tudom, azt mondom, hogy "szerintem meg...", vagy, ha lényegtelennek tartom a beszólást, akkor nem válaszolok semmit.

Nem fogod tudni végleg lezárni a kérdést.Ő sem fog (már) megváltozni. Csak legfeljebb megtanulod jól kezelni.

Nálunk is hasonló volt a szitu. A bili ott borult, amikor elmentünk vásárolni, visszafordultunk a pénztárcáért és koffeines teát itatott a 2 hónapos gyerekkel. Persze ő nem tudta.... egy frászt nem, minden alkalommal amikor jött mondta hogy adjak neki, én meg mondtam hogy nem és ő se adjon.

Akkor jól összevesztünk, de rendeződött a dolog.

Most 1 éves a lányom, most azt játssza anyósom hogy elmondja hogy mit hogy kéne, aztán amikor találkozik a férjemmel számon kéri rajta, hogy ugye úgy csinálom. Szerencsére férjem megmondta hogy úgy csinálom, ahogy jónak látom :-)

Nem tudom, mi a megoldás, én még nem találtam meg.