Van itt olyan anyuka, aki "megbánta", hogy kis korkülönbséggel (pl.2 év) vállalt be 2-3 gyereket?

21 hónap van a lányom és az ikrek között. Így terveztük és nem is csinálnám most sem máshogy. De sok függ a gyerekek természetén. Nekem a lányom nagyon jó kislány, és inkább okos volt már akkor is, mikor terhes lettem, ezért is mertük bevállalni a tesót. Más kérdés hogy ketten lettek. Ha egy lett volna egy mellett, nem lett volna semmi gond az ég világon, így kicsi (néha nagyon) nehéz volt az elején egyedül a 3 kicsivel. Sokszor keltek a kicsik szopizni, alig aludtam, és ez volt ami igazán nehéz volt, és hogy a kicsik rossz alvók voltak az elejétől. Mióta másztak, sokkal jobb lett, amikor elindultak, szuper. Most már 2 évesek a kicsik, nem sok a gond velük. A lányom meg már ovis nagylány, vele most elég nehéz, mert most próbálgatja a határait, de ezt is megoldjuk, nem megy túl az én határaimon még a dolog.

Ha egy kicsi jött volna a lányom után, akkor kb most szülném a harmadikat, ez volt az eredeti terv. Most gondolkodunk még egy kicsin, de ha lesz is, csak mire az ikrek is már ovisok lesznek.

Nekem a 3kisfiam van, az 1-2között 27hónap, a 2-3között 20hónap van. Nem bántam meg- sőt- szülnék még szivesen, most rögtön, a pici pedig még csak 7hónapos. :)

Édesek, szeretik egymást- imádom nézni, hogy a két nagy játszik együtt, vagy ahogy a két nagy szórakoztatja a legkisebbet. Hozzátartozik, hogy mindhárom gyerek viszonylag könnyű kategóriába tartozik, nyugodt, kiegyensúlyozott, kedves aranyos kisfiuk, jól esznek- nagyon jól alszanak, szóval tényleg nem sok gondom van velük. :))

Sok 1 és 2gyerekes ismerősömtől megkapom, hogy BEZZEK NEKEM Milyen könnyű- mert nekik 1 vagy 2gyerekkel háromszor annyi gondjuk van, mint nekem hárommal. :))

Szóval én nem panaszkodok- nagyon arnyosak nálunk a fiuk- együtt és külön külön is. :)

Én azt vettem észre, hogy pl a nagy, aki most 4.5éves, és már született két tesója, sokkal könnyebben alkalmazkodik, figyelembevesz másokat- szóval tudja, hogy van tesója :))

Imádom mindkét csemetémet.20 hónap van köztük,a fiam most 1 éves.Mikor a Lányom a mamánál van 1-2 napig vagy csak apával elmennek pl. boltba és csak a fiammal vagyok itthon,mindig elfog az az érzés,hogy mennyivel nyugisabb volt egy gyerkőccel.Az elmúlt 1 hónapban 2x volt el a mamánál a lányom és mintha nem hiányzott volna.Nem tudom eldönteni,hogy ez most jó vagy rossz.Igaz,néha,most hogy mindketten féltékenyek a másikra a lánykámba belebújt a kisördög vagyis a dackorszak és nagyon feszegeti a határait és én azt nagyon nehezen kezelem.

Lelkiismeret furdalásom van,hogy néha úgy érzem jobb lett volna 1 baba.Remélem inkább a kis korkülönbségnek tudható be és javulni fog ez a helyzet,mert nagyon türelmetlen lettem.Pedig azt hittem én vagyok a világ legtürelmesebb embere a gyerekek terén!

1,5 év van a gyerekek között.

Amikor a nagy született iszonyat béna voltam, amikor délután 4-kor hazajött a férjem, bőgve fogadtam, semmit sem tudtam csinálni. Egyből jött a kisebbik, váratlanul, szóval nem tervezett baba. Nem is nagyon örültem, de a két gyerek együtt nem volt olyan vészes az első 3 hónapban, mint amíg a nagy volt egyedül.

Aztán amikor a kicsi mászni kezdett, akkor kezdődött a testvérféltékenység. Még vér is folyt nálunk, ki voltam borulva, zokogtam, hogy minek szültem még egyet. Idegbeteg voltam a fáradtságtól, minden káosz volt.

Akkor rendeződött, amikor a kicsi is kiscsoportos lett és már partner volt a játékban a nagynak. Azóta egyre jobb és örülök, hogy így alakult. Nagyon jó testvérek lettek, alig van velük gondom, egy gyerekes szülőket hallok panaszkodni, hogy folyton a s.ggükben a gyerek meg unatkozik. Nálunk ilyen nincs. A társasjátékban nincs közöttük szintkülönbség, programokat jó szervezni, a suliban egymás mellett van a termük és folyton átjárnak egymáshoz. Különórákra együtt járnak, szóval a szervezés is jobb.