Van koztetek olyan, (rajtam kivul) akinek pár hetes a babája és még nem igazán szokott hozzá a gondolathoz/helyzethez, h mostantol van egy fia/lánya és már sose és semmi sem lesz olyan, mint a gyerek elott?

A gondolathoz, hogy van egy fiam (és most már egy lányom is) már a terhesség alatt "hozzászoktam", de ezt igazából nem is nevezném hozzászokásnak, hiszen nagyon vártuk őket.

Arra, hogy semmi sem lesz olyan, mint előttük, azért lehetett számítani:) inkább az ismeretlentől féltem, mert a családban nem volt ennyire kicsi gyerek a szűkebb rokonságban, így fogalmam sem volt, mi vár rám.

Nekem már 3 hónapos a legkisebb, de néha, amikor napközben alszik, és otthon nyüzsögnek a többiek, még azt is elfelejtem, hogy van. :S

Én azt érzem, hogy most sokszor mintha kevés lennék egymagam, pedig terveztük és vártuk mindegyiket.

Úgyhogy nekem sem lesz már semmi sem olyan, mint amikor csak kettő volt...