Milyen következményei lesznek ennek?

Sajnos én is csak azt tudom mondani, hogy ÉN munkát váltanék.

Sőt ez tuti lepontozás lesz,mert nyers leszek, de ha én tudtam volna azt hogy a gyermekemet csak néhanapján láthatom, mert van egy nyugdijas párom akire anyagilag nem számíthatok,és nekem mennem kell "éjtnappalá" téve, hogy enni adjak neki, hogy nem lehetek vele, hogy nem altathatom, hogy nem szagolhatom meg amikor felébred, hogy nem vehetem ki a kádból amikor alaposan lecsutakoltam, hogy nem moshatom meg a rizsecske fogait, hogy nem nevethetek vele, hogy nem láthatom fejlődni, nem láthatom okosodni, akkor én bizony erősen elgondolkodtam volna, hogy KELL E NEKEM AZ A GYEREK?

Az én anyám ugyanezt csinálta mint Te, csak ő vendéglátózott.

Emlékszem amikor nagyobb voltam, olyan 4-6 éves, emlékszem azokra az estékre amikor egyedül kellett elaludnom, emlékszem mennyire mardosott a magány, mennyire hiányzott anya. Milyen rossz volt, hogy sulekzdéskor ott volt mindenki anyukája, csak az eyém, anyák napján apám volt ott, mikuláskor nagyanyám, soha nem láttam anymat. Elteltek az évek, megöregedett, meghalt. Megsirattam, a mai napig hiányzik,de az egész életemet körül lengi az anya hiánya. Ma már csak annyit tudnék neki mondani: Többet kellett volna együtt lennünk, anyu.

15-ös válaszolónak teljesen igaza van.Nagy úr a szükség de vannak dolgok amiket nem lehet vissza hozni ilyen az anyához való ragaszkodás és kötődés!

3 gyerekem van és mi sem élünk nagy lábon de soha nem tudtam volna a gyerekeimet napokra otthon hagyni.

Becsülendő,hogy dolgozol és gürizel a családodért de ezen akkor kellett volna elgondolkodni amikor még nem volt baba.

Mert igen is megsínyli a gyerek mert jó szerivel nincs is anyukája nem ismeri igazán és pont ezért nem szólít anyának.Persze egy apa is eltudja látni a gyereket és szereti is de az anyai szeretetet semmi nem pótolja.

Engem nagyon bántana a dolog és nem is értem amit írtál a kérdésedben,hogy néha bánt néha nem?!