Névválasztás? A játszótéren, a babatornán de csak az utcán is minden második kisfiú: Levente, Bence, esetleg Dávid . A kislányok: Anna és Jázmin esetleg Eszter .

Nálunk elsődleges szempont volt, hogy a keresztnév passzoljon a vezetéknévhez. Van egy névadási alapszabály arról, mi mihez illik. Magyar szakon végeztem, erről külön tartottak előadást. Különleges hangzású vezetéknévhez, kevésbé különleges keresztnév illik, és az ún tucat vezetéknevekhez pl: Kiss, Nagy, jobban passzol a különlegesebb vezetéknév. A mi vezetéknevünk, ritka, szokatlan hangzású, ezért köznapibb keresztnevet választottunk mellé. Dánielnek hívják a kisfiamat. Népszerű manapság, a bölcsis csoportjában is lesz egy másik Dani, de ez nem zavar. Inkább ez, mint a Noel, Benett és társai. Nem vagyok híve az extra neveknek, a gyerekem nem ettől lesz különleges, hanem a saját személyisége teszi azzá, és ő teljes mértékben Dani-s.

Nem a fantázia hiánya dolgozott nálunk, egyszerűen nem tetszenek a divatnevek. Mindenkinek magánügye a névadás.

Lehet lepontozni, amiért nem állunk be a sorba.

81-es vagyok.

Javítanám magam

pl: Kiss, Nagy, jobban passzol a különlegesebb vezetéknév.

pl: Kiss, Nagy, jobban passzol a különlegesebb keresztnév.

Sziasztok.

A párom családneve eléggé behatárolta a lehetőségeket a névválasztás terén, mert összevissza 4 betű, abból kettő azonos magas hr-ű magánhangzó, szóval kicsit furi. Ráadásul nagyon kevés név akadt ami mindkettőnknek tetszett, és ami teljes alakban is megállja a helyét, valamint becézni is jól lehet + külföldön is elfogadott, vagy legalábbis gond nélkül kiejthető. Picit a jelentése is számított, de a gyakoriság egyáltalán nem, illetve csak annyira, hogy a közvetlen családban lehetőleg ne legyen olyan nevű gyerek.

Ezen alapelvek mentén kezdtünk el filózgatni, még a kapcsolatunk leges-legelején, 1 hét járás után, mondhatni brahiból.

Akkor el is döntöttük, hogy Anna és Botond. És pont.

Ezután 10 évvel született meg az első gyerekünk, Anna Tünde lett, a második nevet nem terveztük neki (a nemét sem tudtuk), csak a kh-ba autókázva hasított belém, hogyha lány akkor Tünde IS lesz és kész (valamiért kistündéremnek szólítottam végig a várandósság alatt :D ).

Időközben tényleg gyakori név lett a statisztikák szerint, de igazából mifelénk valahogy ez kevéssé érződik (Bp vonzáskörzete, 32 ezres kisváros és eléggé sok gyereket ismerünk, férjem + a családból még 3-an pedagógusok,én pedig a hobbim+munkám révén nagyon sok kisgyerekes családdal állok kapcsolatban). Pl a bölcsiben a 6 csoportban két Anna volt és 1 Panna, Hannából mondjuk 5, de most az Annáról van szó konkrétan. Oviban 8 csoportban van összesen 3 Anna. A férjem előző alsós osztályában 1 volt, a mostani elsősei között 1-nek első név, 1-nek második és nem használják, pedig a város egyik legfelkapottabb sulija... nem mondhatni gyakorinak. Játszótéren, vagy a rendszeres programjainkon is elvétve találkozunk Annával/Pannával.. és ezek a gyerekek is szét fognak szóródni középiskolás korukra.

Nem hiszem, hogy zavarni fogja őt, hogy tucatneve van.

Amúgy én pl Piroska vagyok, és nagyon-de-nagyon szerettem volna pl Anna lenni életem első-másfél évtizedében .... :)

A kislányomra valahogy ráragadt amúgy, hogy Annapannának hívják, mi nem becézzük így, de a bölcsiben és az oviban is spontán így kezdték szólítani a pedagógusok is és a gyerekek is. Érdekes egyébként, hogy idegen közegben a nyaralás alatt is kapásból az jött az ottani játszótéri gyerekeknek, pedig ők aztán tényleg senkiktől nem hallhatták... apukája+nagyszülők Pankának szólítják, én Ancsának/Kistündéremnek/Tündérkémnek. Egy igazi tündérboszi amúgy, ezt is szoktuk neki mondai :)

Most kapásból nem is nagyon tudnék olyan nevet mondani, ami ennyire egyszerű és szép lenne, ami ennyire illene hozzá és legalább ilyen jól összecsengne a családnévvel.

ÉS hidd el kedves kérdező, lehet, hogy a Te gondolkodásodtól messze áll - mert más a fontossági sorrended - de attól még lehet, hogy másoknak tényleg egyetlen név jöhet csak szóba. Én 10 évet vártam rá, hogy megszülessen a babám, és mindvégig tudtam, hogy vagy Anna lesz, vagy Botond. Egy másik kapcsolatban, másik névvel, másik apával más nevek is előkerülhettek volna, mert számtalan gyönyörű név van még ami tetszik. De a mi szempontjainknak csak ezek feleltek meg, és bizony nem volt fontos, hogy milyen a statisztikájuk.

Attól még individuum ő is - a nevével együtt! Én nem bánom, hogy nem hallgattam anyukámra aki szintén a Te álláspontodon van és a gyakoriság miatt egészen sokáig nem tudott megbarátkozni az Anna névvel ( 40 éve óvónő, és nagyon sok Annát ismert, "nevelt", bőven voltak jó- és rossz asszociációi a névvel kapcsolatban), és kb fél éves koráig nem is volt hajlandó Tündén kívül máshogy szólítani, aztán elkezdte Pankázni de fanyalogva. Aztán ugye kezdett kinyílni a gyerek értelme, megmutatkozni az intellektusa és a habitusa és konkrétan volt egy pillanat, hogy állt és figyelte a gyereket, aztán egyszer csak rámnézett azt mondta: tényleg Anna! De olyan finoman és tiszteletteljesen ejtett ki a nevet, ahogy én még a gyerekről beszélni nem hallottam.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy Anna lett, sőt. Meggyőződésem, hogy pl az én nevemmel cudarabbul járt volna :)

Ja, és a fiam Botond lett! :) Ez jóval gyakoribb a környékünkön, de nem bánom. A bölcsiben is van vagy 6, de amikor azt mondják, hogy "A Boti", akkor mindenki tudja kiről van szó, mert a fiam finoman szólva is egy fogalom :) És szerintem ez így is marad. Rá is nagyon illik amúgy.

Két éve ikerbabákat vesztettem el, Bercel és Bálint (vagy talán Balián) lettek volna. De már nem lesz fiam, azt tudom jól, mert mindig egy Alíz nevű kislányról álmodom, remélem pár év múlva vállalhatjuk is őt. Nem fog érdekelni, hogy vajon mennyire gyakori név, tudom, hogy Alízom lesz és kész. :)

szerintem akinek a Levente Eszter stb nevek tetszenek nekik egyszerűen ezek a nevek a szép és különös hangzásúak, én sem szeretem a túl ritka kacifántos neveket. Ha meg a saját gyerekem csak a neve miatt lenne különleges számomra akkor az elég baj lenne. Akárhogy is hívják nekem akkor is ő az egyetlen a világon a sok sok másik ugyanolyan és nem ugyanolyan nevű gyerkőc közül a világon.

"A" Mátyás és "A" Márton anyukája voltam:)

"Bocsánat, a helyesírás javító hsz-hez szólnék hozzá, egy darab kéne szót javítottál át kellene szóra?? Tudtommal mindkettő helyes!"

A "kéne" és "kellene" valóban mindkettő helyes, de szabatosabb a stílusa az utóbbinak! Tehát ez nem hiba, igazad van.:) A vesszők és szóközök viszont iszonyatosan zavarták a szememet, azokat javítottam...de ilyen és hasonló oldalakon ennek sincs jelentősége, csak kekeckedtem egy kicsit... :)))) Bocs az offért, kérdező! Végül egész jó hangulatú lett ez a kérdés-válasz sorozat, minden jót! :)

69. (Brigi) vagyok

83-as tényleg nagyon szép történetet írtál le, én is megkönnyeztem.:) És te fogalmaztad meg a legszebben, ami bennem is él a nevekkel kapcsolatban. Nekem is tetszik még sok másik név is, de egyszerűen egyik sem áll olyan közel hozzám, mint az Anna és Péter. Már így nevesítve is beszélgetünk róluk a párommal, pedig még csak 1-1,5 év múlva kezdünk a babaprojektbe.:) Szerintem vannak ilyen dolgok az életben, amit megérez az ember, hogy ennek így kell lennie és attól nem tántorítja el semmi.:) Sokszor én is elképzelem, hogy más nevet kapjon a leendő gyerekünk, mert ugye más is tetszik, de mégis mindig visszakanyarodok ezekhez a nevekhez. Érdekes dolgok ezek.

Én is végigolvastam az összes hozzászólást és megmondom őszintén, hogy a kérdést olvasva én is egy kicsit mérges lettem, de aztán átgondoltam a dolgot és éreztem a kérdező hozzászólásaiban is, hogy nem kötözködni akart, hanem tényleg érdekli a kérdés. Viszont arra is rájöttem, hogy egyetlen mondat idegesítette fel a legtöbb hozzászólót, mégpedig az, hogy "Az anyukák ennyire fantáziátlanok?". Legalábbis engem ez a mondat bántott, mert magamra vettem, mivel nekem is elvileg tucatnevek tetszenek. Ha az a mondat kimarad lehet, hogy nem lesz vita belőle. De én szeretném azt hinni, hogy az én hozzászólásom törte meg a jeget és kerekedett ilyen jó hangulatú beszélgetés. Jobban szeretem, ha elfogadjuk egymás véleményét és nem veszekszünk azon, hogy másképpen látjuk a világot.:)) Én értem azt is, amit a kérdező ír/mond és el tudom fogadni, attól függetlenül, hogy én másképpen gondolom.

A mi családunkban a férjem Levente, én Eszter vagyok. A férjem 2 tesójának sokkal ritkább nevük van (Bátor és Izabella). Amikor ő gyerek volt, még az ő neve is ritka volt, kb. Szörényi Levente volt az egyetlen ismert ember ezzel a keresztnévvel.

Az Eszter gyerekkoromban annyira nem volt gyakori, oviban, középiskolában nem volt ilyen nevű másik gyerek a csoportban/osztályban, általánosban volt még egy, de őt Esztinek szólították, engem Eszternek, így sosem kevertek minket össze.

Az én korosztályomban a Szilvia, Ildikó, Judit, Andrea, Mariann, Tímea, Anita, Krisztina, ill. Péter, Gábor, Csaba, András, Tamás, Krisztián, Attila, Zoltán stb. a leggyakoribb nevek, legalábbis a mi városunkban, az én környezetmben (dunántúli megyeszékhely).

Nekünk 3 gyerekünk van, és mi kifejezetten ritka neveket választottunk a gyerekeinknek. Nem azért, mert ettől lesznek ők különlegesek vagy ettől vagyunk mi hihetetlenül fantáziadúsak, egyszerűen a férjem és én is így szerettük volna, ezek tetszettek legjobban. Amikor terhes lettem, és elkezdtük a neveket válogatni az utónévkönyvből, még volt a listán néhány gyakoribb vagy ismertebb név is (Szilárd, Enikő, Írisz), de végül mást választottunk.

Szerintem valahogy úgy lehet ez a névdivattal, hogy vannak elfeledett szép nevek, amelyek felbukkannak valahonnan, pl. egy híres személy vagy az ő gyereke, egy filmszereplő vagy regényhős, szóval valahogyan csak bekerül a köztudatba. És ha tényleg szép, érdekes, jó hangzású névről van szó, akkor akár pár év alatt is elterjedhet, és ahogy egyre ismertebb lesz, még tovább nő a népszerűsége. Aztán lehet, hogy ez tetőződik, és akkor beindul egy "ellenfolyamat", aki úgy érzi, hogy most már túl gyakori név lett, inkább választ mást.

Biztos van ennek valami pszichológiai hatása.

Nekem pl. tetszenek a görög mitológiai nevek, a keleties-törökös és az "ősmagyar" nevek is, de ezeken belül is vannak nagyon ritkák és abszolút felkapottak/gyakoriak is. Szerintem azért van ennyi sok szép név, hogy mindenki megtalálja magának, gyerekének a legmegfelelőbbet.