Gyerek sírni nem hagyása = rossz házasság?

Elnézést, ha provokatívnak tűnik a kérdés, de már régóta gondolkodom, hol itt az összefüggés. Már megint azt olvastam, hogy aki nem hagyja sírni a babáját, vagy netalántán hordozókendőbe köti, az tutira elhanyagolja a férjét, ki sem lóg a gyereke fenekéből, és mindenképp 5 éves koráig szoptatja.

Miért törvényszerű ez? Miért gondolja valaki, hogy ha nem állok le takarítani, miközben sír a kisbabám, akkor ennek egyenes folyománya, hogy nem törődöm a férjemmel, és nincs szexuális életünk? Hogy az, hogy most igény szerint szoptatom, az azt jelenti, hogy iskolás koráig így tervezem csinálni? Miért lenne mindenképp rosszabb a házasságom attól, hogy úgy főzök, hogy közben magara kötöm a babát?

A magam életét most nem kezdem részletezni, látatlanban úgyis mindenki azt állít, amit akar. De miért jobb a családi élet ott, ahol folyamatosan ordít a csecsemő, mint ott, ahol felveszik és dajkálják, ha baja van?