Mit gondoltok az egykeségről?

Ez érdekes kérdés!:) A dédnagymamámék 10-en voltak testvérek, az utolsó ikerpárból az egyik baba korában meghalt, így maradtak 9-en. Dédim volt a legidősebb és nagyon utálta a nagycsaládot, mert egyrészt nagy szegénységben éltek, másrészt ha a szülők dolgoztak, így szinte ő nevelte a testvéreit, nem is testvéri kapcsolat volt köztük, hanem inkább anya-gyerek kapcsolat. Elhatározta, hogy neki csak egy gyereke lesz, így nagymamámnak nem lett testvére. Nagyon megszenvedte, rengeteget hallottam, hogy milyen rossz érzéssel tölti el a mai napig, hogy nincs testvére. Dédnagypapám korán meghalt (ha jól emlékszem 50 éves kora körül) és nagyimnak csak az anyukája maradt, de 15 éve ő is meghalt sajnos.:( Azóta még többször hallottam, hogy milyen rossz egykének lenni. Nagyimnak 2 lánya született és bár nagynéném születésekor valamit nagyon elrontott az orvos és azóta vizelettartási problémája van, nagyon nagy fájdalmai voltak és a gátseb is elfertőződött. De annyira utálta az egyke létet, hogy ennek ellenére megszülte anyukámat. A nagynénémnek nehezen jött össze a gyerek, évekig próbálkoztak a férjével és végül megszületett a fiúk, aki még 3 éves sem volt, amikor elváltak a szülei. Nem tudom, hogy ezért, vagy egyébként sem akart neki testvért nagynéném, de ő egyke maradt. Rengeteget panaszkodott emiatt ő is nekem, bár gyerekként mi nagyon sokat játszottunk együtt, de mégsem voltunk testvérek. Anyáéknak 2 gyereke lett, a húgom és én.:) Mi is civakodtunk gyerekkorunkban, de nagyon sokat is játszottunk együtt. Köztünk 4 és fél év van, ami kamaszkoromban kicsit sok volt, de amint ő is kamasz lett megint rendeződött a helyzet, bár nem volt egyszerű vele.:) Mára én 24 éves vagyok ő pedig 20 és 2 éve költöztem el otthonról, azóta még jobb a kapcsolatunk.:)

A páromnak egy édestestvére (nővére) és 3 féltestvére (hármasikrek, 2 fiú, egy lány) van. A nővérével mindig veszekedtek, de elmondása szerint jó volt a kapcsolatuk, ami idén romlott meg, amikor is a kedves nővére bekattant. Nagyot csalódtam még én is benne, hát még a párom.:( Azóta vele nem beszélt. A kisebb tesókkal nagyon jól elvan, de nagyon ritkán találkoznak, sajnos a munka mellett nincs túl sok ideje rájuk, de bármikor felhívhatják, ha szükségük van valamire és azonnal ugrik.:) Ők még csak 15 évesek, de szerintem velük jó lesz a kapcsolata.

A párom 5 gyereket szeretne, én ezelőtt kettőt szerettem volna, de most már kiegyeztünk a háromban, aztán meglátjuk.:) Hiába alakult úgy a kapcsolata nővérével ahogy, engem ez cseppet sem bizonytalanít el. Én is ismerek nagyon jó és nagyon rossz testvéreket, olyat, aki szeret egyke lenni és olyat, aki szinte bele van betegedve. Ezt sosem lehet előre tudni, de szerintem, ha odafigyelünk arra, hogy ne távolodjanak el egymástól, akkor nem lehet baj. Minket is úgy nevelt anya, hogy még véletlenül sem tett különbséget köztünk és akárhányszor összevitatkoztunk, mindig azon volt, hogy kibéküljünk. Pl. a húgommal volt egy nagyon csúnya veszekedésünk pont a költözésem előtt. Anya leültetett minket, hogy márpedig ezt meg fogjuk beszélni, mert így nem költözhetek el és ő nem fogja engedni, hogy eltávolodjunk egymástól emiatt. Sikerült nagy nehezen túllendülni a problémán, de ha akkor anya nem ültet le minket, lehet, hogy azóta sem beszélnénk.:) Egyébként anya és a nővére között csak 2 év van, mégis katasztrofális kapcsolatuk. Nem azért mert utálják egymást, hanem mert annyira különbözőek és a nagyim arra nem fordított energiát, hogy közel maradjanak egymáshoz, pedig gyerekként ők is sokat voltak együtt. Mi is tűz és víz vagyunk a húgommal, ez mégsem áll közénk, mindent meg tudunk beszélni.

Szóval nem lehet előre tudni, hogy mivel teszel jót, neked kell eldönteni, hogy mit tartasz a legjobbnak.:)

Bocsi, hogy hosszú lett!:)

Mi 5-en vagyunk testvérek. én 29, 25, 18 és 16 éves ikrek...Én az a típusú kisgyerek voltam anno, hogy "minek ide még több gyerek? Nem vagyunk még elegen?" És ezt a kérdést élesbe be is dobtam a szüleimnek. De tudjátok mit? Tök jó dolog! Egy, nem mindenki mondhatja el a mai világban, hogy nagy családból jött. Nálunk igaz, nagy a kórkülönbség, de tűzbe mennék a tesóimért, és szerintem ez oda vissza igaz! Mindig van kit felhívni, akihez szólhatunk, akivel az aktuális kis "gondjainkat, bajainkat" megtárgyalhatjuk...Mi segítünk egymásnak. Jó, van hátulütője is, mindig voltak összezörrenések, hangos viták, sértődések is, és azért most is vannak, de egyik tesómról sem mondanék le!

Nekem két kicsi fiam van egy 4 és egy 2 éves. Én mindenképpen kis korkülönbséget szerettem volna hagyni a két gyerkőc között, mert tudom tapasztalatból, hogy a nagy az gáz. Sokára nőttünk össze a tesóimmal.

Nagy fiam teljesen gondoskodó típus. Vigyáz az ö kicsi öcsijére. Náluk is mindennaposak a viták, a veszekedések egy-egy játékon. De alapjában imádják egymást. Ha nincsenek együtt, mindig a másikat keresik, hiányolják egymást. Ha találkoznak megölelik egymást. Amúgy nagyon jó. Most már összenőttek, eljátszanak egymással. A nagy hívja a kicsit játszani mindig, így nyugodtan főzhetek, mosogathatok stb, mert nincs állandóan a "fenekembe".

Én azt mondom, gyereknek, gyerek a barátja és a legjobb játszópajtása. Anyával is jókat lehet játszani, de az megint más...

Ma nagyobbik fiam odaült az ölembe, megszeretgettük egymást, és komolyan a szemembe nézett és ezt mondta:

- Anya, szeretlek. Figyelj anya, szeretnék egy kisbabát.

- Igazán? Én is szeretlek, de mért akarsz kisbabát. Itt van Benike, az öcsét, nem vagytok elegen?

- Igen, de akkor is szeretnék egy kisbabát, mert nem vagyunk elegen.

- De mért akarsz kis tesót? Így is szoktatok Benivel a játékokon veszekedni, akkor még egy kisbabán kell majd vele osztozni.

-Nem baj anya, én akkor is szeretnék...

- És mit szeretnél kisfiút vagy kislányt?

- Fiút!

- Beszéld meg apuval kicsim...:)

:):):)

Szóval, nálunk a gyerekek is vágynak tesóra, igaz, nálunk több nem lesz. Legalábbis egyenlőre nem...De ebbe nem mennék bele, hogy mért.

Szóval, én is a nagy családnak vagyok a híve, férjem is nagy családos, ők 3-an voltak testvérek.

24. válaszoló vagyok...

Most olvastam vissza egy érdekes hozzáállást, hogy csak 1 gyerek mellett lehet élni az "Én" életemet...Ez nem teljesen igaz..:)

Férjem éjt nappallá téve dolgozik (nyáron), így nem sokat látjuk apát, mégis mindenhova eljutunk a srácainkkal. Van, hogy apa nélkül, de van, hogy együtt is. Nem vet fel a gazdagság, nem állnak milliók a spájzban, szűkösen, spórolósan, de megélünk.

És még az önző, saját énemre is tudok gondolni, még így is két gyerek mellől. Egyetemre járok Pécsre, ami innen 120km, akkor is meg van oldva a fiúk elhelyezése, jut időm fodrászra, havi 1x műkörmösre. Nem érzem magam egy csöppet sem elhanyagolt anyukának, legfőképp sosem unatkozom! Télen, mikor több szabadidőm volt, lovagolni jártam, és edzésre. Terhességem alatt felszedtem jópár kilót, amit most nyárra sikeresen le is adtam 78-ról 63-64kg vagyok.:) Hogy boldog vagyok e? Az nem kifejezés! Rossz házasságom van? Nem! Tény, nálunk is van ajtócsapkodás, de szerintem mindenhol, de nem tudnám elképzelni másképp az életemet csak így, és csak a férjemmel. Ősztől 5 hónapig Klágenfurtban fogok tanulni, család és gyerekek nélkül, ott folytatom tovább az egyetememet, mert sikeresen megnyertem a Hallgatói mobilitás pályázatot. Szóval, kire számíthatok ha nem a testvéreim önzetlen segítségére, a szüleimére. Számíthatok anyósomékra, férjem testvéreinek a segítségére. Szerencsére nekünk nagyon összetartó családunk van, sokat köszönhetek anyuméknak, és anyósomnak is, hogy ilyen remek összetartó gyerekeket nevelt. Mi ott segítünk a másiknak ahol tudunk, ha kell így, ha kell úgy. Nem telik el úgy hét, hogy ne beszélnék a testvéreimmel, szüleimmel, és a párom testvéreivel, anyósommal.

Egy kisfiam van, és valószínűleg nem lesz kistesója. Őszintén szólva én magam körül nem azt látom, hogy mindenkit boldoggá tesz, ha nagy a család. A sokgyerekes anyukák általában lestrapáltak, idegbetegek, mártírkodnak, hogy mennyi dolguk van a sok gyerekkel, miközben a gyerekeket egyenként elhanyagolják, mert ugye egyikre sem jut elég idő és törődés. Azt a hozzáállást is utálom, amit itt is napi szinten olvasni, hogy vicceskedve leírják, hogy "igen, az első gyereknél voltunk 4D-n, az első gyereknél mindent szépen kimostam, kivasaltam stb, a másodiknál ezeket a dolgokat nem tartottam fontosnak, nem volt rá idő stb". Ez egyszerűen igazságtalan.

Nekem volt tesóm. Nagyon-nagyon szerettem, de nálunk sem éppen a pozitív oldala mutatkozott meg a testvérségnek. A szüleim nem kezeltek minket egyformán, engem állandóan a tesómhoz hasonlítgattak, emiatt én a tesómra nehezteltem és féltékeny voltam rá, pedig ez nem az ő hibája volt, hanem a szüleimé. Az sem feltétlenül igaz, hogy ha a szülők meghalnak, a testvér mindig ott van neked, nálunk sem így történt sajnos.

21. válaszoló vagyok

Kedves utolsó! Senki sem írta, hogy feltétlenül egyedül marad valaki, ha nincs testvére, de hiába van férj, gyerek, az mégsem olyan, mint egy JÓ és KIEGYENSÚLYOZOTT testvéri kapcsolat. Sosem lesz senkivel olyan a kapcsolatom, mint a testvéremmel és ezt csak az értheti, akinek van testvére és valóban jó testvérek.

Ahogy írtam a nagymamám is egyke és milliószor elmondta, hogy mennyire hiányzik neki egy testvér, pedig van családja. Csakhogy már 20 éve elvált, a gyerekeinek saját családja van és sajnos egyikőjük sem áll úgy hogy segíteni tudnák nagyimat, sőt inkább ő szokott segíteni nekik/nekünk. Persze amilyen gyakran lehet édesanyám is jár hozzá beszélgetni, és bármire lenne szüksége azonnal ott lenne. Viszont nagyim úgy gondolkodik, hogy a gyerekeinek a családja legyen az első, szóval nem is akarja a saját gondjaival terhelni őket, mivel van elég bajuk így is. Persze elmondja, hogy mik történnek vele, vagy ha szomorú vagy boldog valami miatt, de pl. az anyagi problémáiról nem szívesen beszél a gyerekeinek, mivel tudja, hogy ha tudnának róla, akkor egy fillért sem fogadnának el és neki az a legnagyobb boldogság, ha adhat nekik. Vagy pl. hogy más esetet is mondjak, amikor még fiatalabb volt és már elvált, ugye ő is próbálkozott másik párt találni magának és bár szereti a gyerekeit, de a szexuális életét nem akarja kibeszélni a saját gyerekeivel, mert hát azért mégis a gyerekei.:) Pedig neki ezzel rengeteg problémája volt, szóval ilyen esetben nagyon is jól jött volna egy testvér, akivel ilyenekről beszélhet. Persze lehet mondani, hogy erre ott vannak a barátok, de már annyi idős volt, hogy minden barátja házas volt és nem igazán volt ez téma közöttük. Szóval vannak olyan szituációk (biztos ezen kívül is) amikor akárki akármit mond nagyon jól jön egy jó testvér és mivel együtt nőttünk fel, senki sem fog olyan jól ismerni, mint ő.:)

Viszont nem akarok kampányolni a testvérség mellett, egy egyke is lehet ugyanolyan boldog, mint akinek van testvére, csak szerettem volna reagálni erre a hozzászólásra.:)