Hogyan döntenétek a helyemben?

Van egy egy éves kisfiam, akit egyedül nevelek, az apukájával már szülés előtt megszakadt a kapcsolat. Bár igyekszem mindent megtenni, sokszor aggódom az apa/férfi minta és egyáltalában a jövőnk miatt. Úgy néz ki lenne lehetőségem egy kapcsolatra, de nem vagyok biztos, hogy bele menjek-e. A fiúhoz 5 éves, baráti viszony fűz, bár korábban is pedzegette, hogy Ő szívesen fűzné ezt szorosabbra. Igazából minden olyan belső tulajdonsággal rendelkezik, ami számomra fontos: megbízható, odaadó, kreatív, fel tudok nézni rá, intelligens, a társasága motiváló. Emellett örömmel vállalná a férfiminta szerepét a kisfiam életében (ezt Ő maga mondta) nem utolsó sorban komoly egzisztenciával rendelkezik már így 30 évesen.

Egyetlen bökkenő a dologban, hogy nincs szerelem. Legalábbis részemről nincs. Szerintetek a kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló kapcsolatnak lehet jövője?

Persze az is eszembe jutott, hogy a szerelem nem tart örökké és ha egy tök idegennel kezd az ember megvan a lehetősége, hogy a rózsaszín köd után ott marad a nagy semmi. A mai 30 év körüli férfiak 90%-a pedig jó ha a felével rendelkezik azoknak a dolgoknak, amiket erről a srácról el lehet mondani. És vajon melyikőjük lenne hajlandó vállalni, szeretni és felnevelni más gyerekét?!

Szóval úgy érzem nagyon komoly lehetőséget szalasztanék el, ha nemet mondanék. Másrészről pedig még nem volt olyan kapcsolatom, ahol ne lettem volna szerelmes (legalább az elején) illetve, hogy a srác lehet, hogy inkább olyan nőt érdemelne, akinek ilyen érzései is vannak irányában...

Röviden ennyi a lényeg. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy Ti adnátok-e esélyt a dolognak vagy hisztek-e abban, hogy netán később is megjöhet a szerelem?!