Miért akarják az anyukák minél hamarabb leszoktatni a gyereket magukról?

szerintem te azért nem kaptál ennyi válaszolóból egyetlen kielégítőt sem, mert abszolút meg vagy győződve arról, hogy a te gondolkodásmódod a helyes.

nálunk 3 hós volt a gyerek, mikor külön szobába került. onnantól fogva sokkal nyugodtabban aludtam én is, ő is. Nem ébredt meg arra éjjel, mert apa vagy én köhintettem egyet, ha megnyikordult az ágy, ha valamelyikünk kiment inni egy pohár vizet, vagy óó bocsánat, elalvás előtt akartunk egymással is foglalkozni. Erre a korra volt egy megszokott alvási rendje a gyereknek, tudtam, hogy éjszaka egyszer kel enni, és kész. nyugodtan aludt előtte is, és azonnal utána tovább. így bébiőr, hallottam ogy megébredt, mentem etetni, visszatettem a kiságyba és kész, mentem a saját ágyunkba. Most is így csinálom. Ettől nem érzem, hogy rossz anya lennék, vagy hogy el akarnám magamtól távolítani a gyerkőcöt. az alváshoz szüksége van neki is a nyugodt körülményekre, és nekünk is.

cici-dologban nem nyilatkozom, mert nem tudtam szoptatni, az elejétől fejtem nki a tejet és üvegből kapta. 5 hós koráig, onnantól tápszeres lett sajnos. Ha szeretetre van szüksége, bármikor ott vagyok mellette. tudja, hogy jelezze nekem ha éhes vagy szomjas.

És őszintén szólva, nem bánom, hogy mondjuk a strandon nem rángatja rajtam a bikinit 30 ember mellett, és "veszi" el magának a mellemet akárhol vagyunk is. nekem ez kényelmetlen és kellemetlen lenne.

Azért arra én kíváncsi lennék kedves kérdező, hogy Ti hogy szexeltek? Hogy néztek tv-t? Nálunk két szoba van, ami egymásba nyílik, kb. 5 méterre van a baba, de másik szobában. Ha egy kicsit összebújnánk, akkor behajtom (nem csukom) az ajtót. Én képtelen lennék úgy szeretkezni, hogy ott szuszog mellettem. Sokáig még így is nehéz volt, és még most sem tudom mindih elengedni magam teljesen.

Ha meg mellettünk aludna, akkor az ő szobájába kéne olyankor menni, arra nem vagyok hajlandó.

És azt sem tartom jónak, hogy tv mellett aludjon, márpedig ha mellettünk aludna, akkor ez lenne.

A szobájában van egy kanapé, az első 3 hónapban ott aludtam, az elsőben vele. Hát az valami katasztrófa volt. Reggelre mindenem elgémberedett, és mivel mászkált már akkor is álmában, volt, hogy majdnem ráfeküdtem. És nagyon hangosan alszik. Nyöszörgött, forgolódik, dobálja magát. Így hogy pihenjek? És ha én esetleg horkolok (bár erről nem tudok) azzal zavarnám. A párom horkol és engem majd megőrjít olyankor, ezt nem kívánom a babámnak.

A bölcsőhalálról meg anynit, hogy én is felnőttem, nem azon múlik, hogy mellette vagy-e. Illetve ha észre is veszed, hogy nem vesz levegőt, akkor el tudnád látni szakszerűen? Mert én tuti nem, bepánikolnék, hívnám a mentőket, de az mire kiér..

Senki nem tudja az okát, csak megfigyelték az így meghalt babák környezetét, és abból vontak le dolgokat, pl. hogy hason ne altassuk, ne legyen túl meleg. De senki nem tudja, hogy pontosan mi okozza.

Azokban az országokban, amiket említesz, az az általános, hogy több generáció együtt él, az anyukának az első néhány hétben semmi dolga, csak hogy a babájával együtt legyen, ellása, ráhangolódjon, utána pedig magára kötve hordozza.

Én magamat is letudom főzés közben forrázni, nem kell, hogy rám legyen kötve a baba. Mi hárman élünk, a nagyik aktív dolgozók, semmi segítségem. 55 nm-es panelunk van, nem tudok akkor takarítani, ha a kicsi alszik (van amit persze meg tudok csinálni). Ezek miatt kell, hogy el tudjon lenni magában is, illetve a fejlődéséhez is szükséges, hogy egyedül fedezze fel a világot, persze úgy, hogy figyelem, támogatom. Ha egy babának nincs cumija, előbb utóbb megtalálja az ujját, hiszen nem azért kell a cicise mert folyton éhes, hanem a szopási igénye miatt. A cumi pedig szerintem jobb, mintha engem nézne annak. Persze nálunk is előfordul, hogy nappal úgy altatom, hogy cicin, de ez kb. 3 perc, utána az ágyába teszem. És szeret ott lenni, az az ő kis birodalma, mesefigurás matricák a falon, kedvenc plüss az ágyba. Ott szeret álldogálni, nézelődni. A mi ágyunkban ezt nem tudná megtenni.